Benyomásaim a Senkifalváról.

Nem vagyok zenész, csak nagyon amatőr műkedvelő, az mindenesetre az én botfüleim számára is kiderül, hogy zeneileg nagyon igényes album, látszik, hogy nagyon technikás zenészek játszanak benne. Jól kezdődik a lemez, lendületes, sodró, aztán a közepén lévő hosszú számok nekem legalábbis túl hosszúnak és úgy egymás mellett túl soknak tűnnek, a lendület akkor hirtelen alábbhagy és a lemez végére se tér vissza. Szóval: számomra az erős kezdés után hiányzik a hasonló folytatás.

A szövegek a maguk céljainak jók, de időnként túlírtak. Egy idő után az már nem tűnik annyira érdekesnek és dögösnek, hogy hangoztatja, hogy mennyire utálja a politikát, meg a politikának szóló állandó beszólások is olyanok, hogy én egy idő után úgy éreztem, hogy hagyjuk már ezt a témát, az oké, hogy utáljuk a politikát, de az is unalmas lehet egy idő után, ha folyton ezt hangoztatjuk. S időnként azt a ripacs-bolond-csavargó attitűdöt is fölvett póznak éreztem, miszerint ott van az egyik oldalon a szemét és bűnös világ, mi pedig egyedüli jóként a másik oldalon. A világ nem ennyire fekete-fehér.