Törölt nick 2008.01.09 0 0 353 Garai Gábor Kitavaszodsz Kitavaszodsz te még, meglehet utoljára, de hó és szenny alól kitavaszodsz te még: szemed könnyet nem ejt, orrodból száll a pára; alszik még reggeled, hiába keltenéd. Tőled függetlenül virrad föl tavaszod majd, oly észrevétlenül, hogy rád se hederit, s viszonzod közönyét, nézed a nyírt, ahogy hajt, mégis újjászületsz hajnaltól reggelig. Jóhírt s örömöt is fialt bár néha sorsod, soruk végleg betelt, már kár értük borongnod, ingyen senki se tart teli tálat eléd: csak magad boldogulsz, arcod tisztán mutatva égnek, földnek, amint hűbb táj felé haladsz, ha lélekkel győzöd és kitavaszodsz te még.