Tom Rye Creative Commons License 2008.01.09 0 0 866

Nem írtam még soha semmilyen Fórumra, csak olvasgatom mások véleményét, mert érdekel, hogy mi, akiket ismeretlenül is összeköt a rockzene és a HBB szeretete, hogyan vélekednek a legjobb magyar zenekarról, de most nagyon kíváncsi vagyok, pl. Hepatithos és Exon sokszor gyalázkodásba fajuló hozzászólásainak indítékára.

Szerintem nem 2006, de az utóbbi évek legfontosabb hazai lemeze a Senkifalva, a HBB 30 éves történetének pedig a legjobb lemeze, a Vadászat és a Tábortűz mellett a pályafutásuk megkoronázása.

Ugyan ki készített ilyen szintű anyagot a régi és az új hősök közül? Csak egy példát, könyörgöm!

Hobóról nem mondható, hogy ok nélkül szólalt volna meg bármikor is. Az, hogy ezt az anyagot hét évig érlelte, a lemezt meghallgatva tökéletesen érthető. Mi is ugyanazt a sót nyaljuk, éppen azt a szart esszük, csak Neki van tehetsége helyettünk is elmondani azokat a dolgokat, amit mi is érzünk, tudunk, látunk. Ő -mint mindig- maximálisan odatette magát. Csak azt remélem, azok is meghallgatják, akik érintettek. Ha valaki nem érti a szövegeket, inkább hallgasson, semmint balfaszságokat írjon le. Minden szónak, minden hangnak súlya van a lemezen, csak ismerni kellene az összefüggés-rendszert. Akinek ez nem jön be, az hallgasson inkább mást!

A zenekar mai felállása az eddigi legjobb, a zenészek hangszereik mesterei, érezni, hogy bármit eljátszanak, amit akarnak, nincsenek képességbeli korlátaik (nem úgy, mint néhány korábbi tagnál), szeretik, tisztelik és érzik egymás játékát és ez egy zenekar, nem Hobo one man show-ja.

A Senkifalva dalai tökéletesen megkomponált darabok olyan hangszerelésben, ami egyedülálló a hazai felhozatalban, szerintem világszínvonal! A szólók szintén, a vendégek szerepeltetése pedig abszolút indokolt. Végre egy HBB-lemez, ahol megint méltó a zene a szövegekhez!

Azt, hogy elejtette volna a zászlót Hobo én nem vettem észre, pedig a kezdetektől figyelem, úgyhogy nincs mit felvenni, de nem is tudná akárki, pláne nem egy haknizenekar antifazonokkal, ahol a szólóénekes nem utánozza, hanem majmolja Hobót minden mozdulatában és minden megnyilvánulásában. Nem gyalázkodni kell, hanem gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni, pláne, ha valaki másol, mert saját ötletei

 nincsenek vagy szarok.