2. A reformkorban teret nyerő modern nemzettudat szorította háttérbe a Hungarus-tudatot.

A francia forradalom gondolatai elemi erővel söpörtek végig Európán. A reformkori magyar nemesség és polgárság „Haza és haladás” ideájával és a liberális elvekkel együtt magáévá tette a modernnek számító etnikai nemzetállam eszméjét is.

(Juhéé, ehhez képest a mai neolibsik.....:)D)

 „Nyelvében él a nemzet” – mondták, maguk mögött hagyva a hungarus-tudatot. Az egynyelvű nemzetállam ideája olyan mértékben összekapcsolódott a modernitással, fejlődéssel, a fejlett Nyugat-Európával, hogy a távlatilag gondolkodó reformkori magyarság evidenciaként fogadta el azt, és teljesen érzéketlenné vált a „nemzetiséggé” degradálódott szlovák ajkú elemek hasonló igényeivel szemben. A születőfélben lévő szlovák nemzet egyébiránt ugyanolyan kizárólagosnak és evidensnek vélte a nyelv identitás-meghatározó szerepét, mint a reformkori magyarság.

Egy receptre ment itt minden, öntörvényű a történelem.

Kollai István: Szlovák-magyar kiegyezés, tizenkét pontban

http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/82/1/9/