A szlovákság 80%-a ma is meg van győződve a magyarság támadó, agresszív szándékáról.

Sajnos ebbe tényleg mi is belejátszunk az olyan megnyilvánulásokkal, mint a Nagy-Magyarország autós matrica, vagy a szlovák nemzetiségpolitika elleni tüntetéseken Árpád-sáv.

Ha a magyarokkal szemben elkövetett bűnök (reszlovakizáció, Beneš-dekrétumok, kitelepítések, stb.) okait, mozgatórugóit keressük, akkor csak elenyésző részben találunk a háttérben álló indítóokok között valamiféle szlovák imperializmust; (Puntik sem álmodik nagy Moráviáról)sokkal inkább a félelemérzet, a magyar agresszivitás komplexusos feltételezése áll a háttérben. (meg a politikusaik gerjesztése)A közép-európai népekre egyébként általánosan jellemző félelemérzetet a szlovák köztudat különös erővel táplálja, és miközben „galamblelkű pásztornép”-nek tartja magát, galamblelkűségét óvandó emberiség elleni bűnöket volt képes elkövetni a szlovákiai magyar közösséggel szemben

Ebbe belejátszhat az is, ahogy a szlovák történelemoktatás a két ország második világháborús szerepét kezeli.

Erre éppen puntik hozzászólásai mutatnak rá: ezek alapján erősen gyanítom, hogy szemléletüket a "magyarok szemében a szálkát is észrevenni, szlovákokéban(szlávokéban) a gerendát se" elv határozza meg. Pl. ha szóbajön a téma, puntik szinte pontosan sorolja a magyar háborús bűnösöket, gondolom, alaposan beléjük nevelik.

Ugyanakkor Tiso-Szlovákiát nem rakták helyre: egyfelől büszkélkednek az első saját független állammal, viszont a zsidók elhurcolását, a SZU megtámadását egy szűk körnek tulajdonítják (szemben a magyarok kollektív bűnösségével), a szlovák népet szerintük tisztára mossa a nemzeti felkelés (alighanem túlhangsúlyozva) és az, hogy a háború utáni rendezés a teljes Csehszlovákiával, mint a német terjeszkedés áldozatával számolt.