19.-ik meg a 20.-ik szazadban a helyezett megvaltozott ,a politikai elit egy multienikus orszagbol egynemzetisegu orszagot akart alakitani es ez volt az egyik alapproblema miert felbomlott a tortenelmi Magyarorszag (volt tobb) es utodallamok alakultak.

A dolog alapjában véve nem erről szólt. A XIX. században a modern magyar nemzet kialakulásának központjában nem az állt, hogy a "multietnikus államot kisajátítják", hanem a hogy a középkori nemesi-rendi nemzeti összetartozást kibővítik állampolgári nemzetté. Úgy gondolták, hogy majd minden lakos megelégszik azzal, hogy mint egyén, ugyanolyan jogokat élvez, mint az ország összes többi polgára. Ezt fejezte ki az "egy politikai nemzet" elve.

Ami ebben hiba volt, hogy nem számoltak abban, hogy a horvátoknál, szlovákoknál, szerbeknél, románoknál stb. bontakozóban volt a magyarokétól elkülönülő etnikai alapú összetartozás tudata. A nemzetté válás társadalmi vonatkozása náluk kevésbé volt fontos, mert - a horvátokat leszámítva - hiányos volt a társadalmi rétegzettségük.

De mielőtt pálcát történk az akkori magyarság felett, bele kell gondolni a helyzetükbe: számukra nem jelentett különbséget Magyarországon élni és magyarnak lenni. Hiszen ők voltak - relatív - többségben az országban, az ország az ő nevük után kapta a nevét (ez vonatkozik a hungarus - Hungaria esetére is), csaknem valamennyien ennek az országnak a területén éltek, és nem is volt olyan rokon népük más országban, akik iránt kötődést éreztek volna. Ezzel szemben szerbek egyaránt éltek Magyarország déli részén és a török megszállás alatti Szerbiában, románok Erdély és a Tiszántúl mellett Havasalföldön és Moldvában, a németek a birodalom osztrák részén és Német-római Birodalom utódállamaiban. A szlovákok ugyan a magyarokhoz hasonlóan csaknem valamennyien ebben az országban éltek, de rájuk hatottak a pánszláv eszmék.