A régészeti irodalomba Hernád neve 1901-ben került be, amikor az Archaeológiai értesítőben megjelent dr. Éber László írása a hernádi avar temetőről. Éber leírása szerint az 1890-es évek végén Szabó József hernádpusztai majorjától keletre mintegy 40 csontvázra leltek a talaj szőlő alá fordításakor, anélkül, hogy „egyéb leletek iránt figyelemmel lettek volna”. Később újabb hat hold szőlő alá fogása közben megint előkerültek avar leletek (9 agyagedény, őrlőkő, vaspenge). Dr. Éber ezért 1900 tavaszán ásatást végzett, melynek során 7 sírt (mellékletei között agyagedényt, bronz fülönfüggőt, dinnyemag alakú üveggyöngyöt stb.) tárt fel.
További földmunkáknál újabb fülönfüggők, gombok, vascsat, ezüst borítás nyomait őrző korongok és egy sajátos — ismeretlen célúnak minősített — 8,0 x 2,5 cm-es csonttárgy került elő, így Éber ősszel megint Hernádra látogatott, és 21 új sírt ásott ki.
Az első 40 sírról tehát csak annyit tudunk, hogy csontvázak voltak benne, antropológiai jellegüket és mellékleteiket nem ismerjük. Éber a 7 majd 21 sírnak viszont csak a mellékleteit írja le, amihez hozzá kell számítanunk azt a két (a 9 agyagedényes és sajátos csontlemezes) leletegyüttest, amit az ásatások előtt és közben vittek a múzeumba. Tehát — jóllehet az irodalom általában 61 sírt említ —
a temető feltétlenül ennél több sírból állt. További gondot okoz, hogy nem ismerjük a temető térképét, a sírok tájolását, a csontok antropológiai jellegét. Éber szerint a 11. sírban találtak egyedül érmeket, azonban ez sem segít az avar anyag korának meghatározásában, mivelhogy Lucius Verus (161—169) és Septimus Severus ( 193—211) dénárjairól van szó, melyek nehezen kapcsolhatók az avarokhoz. Ezek az érmek inkább rokoníthatók azokkal a szórványleletekkel, melyeket a
szarmatákkal hoztunk — koruk alapján — kapcsolatba. Újabb szórványok előkerülése sokat segítene az avar temető korának meghatározásában, a tudományt és helytörténeti ismereteinket is gazdagítaná! További kérdéseket vet fel az is, hogy a mellékletek a korai avarokra jellemzőek, a tíz kötetes Magyarország története c. munka első kötetének térképe Hernádot a jelentősebb kései avar
temetők között ábrázolja. Az ellentmondás azonban feloldható, hiszen a két korszak határán (670—700) egy átmeneti vagy középavar korszakkal is számolnunk kell! Ennek három évtizede alatt, a 670 körül Kárpát-medencébe érkező (kései avarnak vagy onogurnak vagy korai magyarnak tartott) népesség megjelenése idején ti. továbbra is készítettek és viseltek préselt vereteket. Reméljük, hogy
a hernádi avar temető(k) pontos korszakolását is megoldja egyszer a régészet.
A férfiak 14 sírjának nagyobb részében fegyveres harcosok nyugodtak. A legszebb — 45 cm hosszú, 2,3 cm széles pengével és 8 cm hosszú, 1,5 cm széles markolatnyúlvánnyal kovácsolt — vaskardot az első, a kifejezetten szúrásra való — 24,5 cm hosszú — vastőrt a negyedik vitézzel együtt temették el; pengetöredékek és a 9. sírban talált vaskéshez hasonló pengék a többi harcos sírjában is megmaradtak.
A 4. sír őrizte meg a — különféle falemezek és inak összeragasztásával több elemből összeállított — reflex- vagy visszacsapó íjat merevítő csontlemezeket, melyeken kerek bevágások voltak (bizonyára a felhúrozáshoz). A reflexíj a pusztai népek — később a besenyők, magyarok, kunok, tatárok — jellegzetes, kiváló hatékonyságú fegyvere volt. Egy-egy nyílcsúcsot az 1. és a 20., hármat a 14. sz. sír tartalmazott. A 3-szárnyas éllel kovácsolt vas nyílcsúcsokat hegyes nyéllel erősítették a fa nyílvesszőre — a rozsdarétegben ennek nyomai jól látszottak —, a 14. sír egyik nyílcsúcsa volt csak köpüs kiképzésű. Ugyancsak majdnem minden csontváz mellett egy vagy több, négyzet, líra vagy — a hernádi sírmezőre kiváltképp jellemző — trapéz alakú vascsat konzerválódott a homokos talajban.
A veretes öv a nomád népek fontos társadalmi rangjelzője, nemzetségjele volt — írja László Gyula — , a veretek számának pedig, miként az elhunyt mellé helyezett nyílvesszőnek is, feltehetőleg rangjelző szerepe lehetett.
A 3—4. sírban kisebb-nagyobb, egyszerű kiképzésű, bronzból préselt kettős szíjvégek maradtak meg. A leggazdagabb — 8 darabból álló — vereteket a 2. sír tartalmazta. A bronzból préselt lemezeken még jól látszottak az ezüstözés vagy aranyozás nyomai. A nagy és kis szíjvégeket egy-egy nagyobb és kisebb gyöngysor keretezte, a középső részt mindegyiken stilizált fa (?) ábrája töltötte ki, a mellettük talált félhold alakú boglárok gyöngykeretét pedig inda- és szalagdíszek.
Jellegzetes, más-más motívumok díszítették a 3. és a 4. sír négyzet alakú boglárait, s figyelemre méltóak az 1. és az 5. sír bronzlemezeinek meanderes díszítései is.
A nők sírjai között a 12. sz. volt a leggazdagabb, melynek legszebb melléklete a bronzból készült fülönfüggő-pár. A szélein megvastagodó nyílt karikájukon bronzsodronyon sötétkék üveggyöngyök függtek. Ehhez hasonló volt a 15. sír függője, a 13.-ban a karikához bronzból készítették a gyöngyöket, a 6., 8., 17. sír függője viszont csak egyszerű nyílt karikából állt. Ezeken kívül (6.,15. sír) agyagból készült orsógombokat, vaskarikákat, — pengéket és csatokat temettek a nők mellé. A férfisírokhoz hasonlóan náluk is előfordult egy-egy cserépfazék, korsó — a 15.-ben egy négyzet alakú szájjal készített füles bögre —, a 8. sírban egy 7,5 cm hosszú, trapéz alakú, átfúrt végű, homokkőből való fenőkő; több halott mellől bronzból készült gombok és más ruhadíszek kerültek elő.
