Egyelőre érd be azzal, amit pár éve kikutattam a különböző topikokban:

 

 

 

Szumír kir₅-igi 'az ország szeme, király'

 

 

 

Szumír kur-igi 'ua.'

 

 

magyar király

urartui ereli ’király’;

baszk errege ’király’ (innen);

akkád, asszír šarru ’király, uralkodó’;

etruszk zil, zilak, zilath ’államhivatalnok, főméltóság’;

ógörög karanosz ’fejedelem’;

perzsa šahryâr ’fejedelem, úr’ (innen);

arab keren ’fejedelem’;

tamil arayan ’király’, arachu, araichu ’királyiság, király, kormányzat’, arachan, araichan ’király, uralkodó’, irai ’főnök, vezér, király, mester’, iraivan ’főnök, vezér, mester’;

kannada arasu ’király, fejedelem, úr’, arasi ’királynő’, ara-mane ’királyi lakhely, palota, királyi udvar, kormányzat’ (mane ’ház’);

maláj arayan, arachan ’király’, arachu ’felség’;

tulu arasu ’király, egyeduralkodó’;

telugu era ’fejedelem, úr’;

szanszkrit rádzsa ’király’;

roma rye ’vezető’

 

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tamil irai mennyire emlékeztet az azonos jelentésű magyar király szóra. A kifejezések elejéről a h és a k rendkívül gyakran kopik le. A šarru az általánosabb kentum alakokkal szemben a satem formát képviseli. Láthatjuk tehát, hogy a magyarnak semmi szüksége nem volt arra, hogy király méltóságnevét Carolus Magnus frank uralkodó nevéből kölcsönözze, különösen nem szláv közvetítéssel.

 

A szumír kuriginek és rokon megfelelőinek Götz adja etimológiai magyarázatát Keleten kél a Nap c. műve (Püski, Bp., 1994) 174–175. oldalán.

 

 

Lásd pl. itt vagy emitt