A Kik voltak a szkíták? rovatban írtam a lucumo méltóságnév kapcsán (8488. hsz.):

 

 

... nem lehet elvetni, hogy maga a tisztségnév is etruszk közvetítésű, ha már a királyi és a magistratusi jelvényekről ugyanez rendre kiderült.

 

Corona: aranykoszorú

Sceptrum: tetején sasban végződő jogar

Toga palmata: arany pálmákkal hímzett tóga

Sella curulis: összecsukható, elefántcsonttal berakott szék

Fasces: vesszőnyaláb

 

Ezek kezdetben mind a római rex jelvényei, éspedig etruszk méltóságjelvényei voltak, később aztán egyik-másik magistratus részesedett a használatukhoz fűződő jogokból.

 

 

„Amely szót ismerték a klasszikus auctorok, hiszen irtak a köztársaságot megelőző KIRÁLYSÁGRÓL, és a HÉT KIRÁLYRÓL. Akiket rex-nek neveztek.”

 

Az auctorok 8 királyról számolnak be a 7 domb (Septimontium) vidékén: Romulus, Titus Tatius, Numa Pompilius, Tullus Hostilius, Ancus Martius, Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. Mivel közülük az első kettő társuralkodóként szerepel, a szám valóban 7-re redukálódik. A mitikus volta miatt eleve gyanút keltő hetes számról azonban kiderült, hogy nincs valós alapja, az első öt, állítólagos latin–szabin király Titus Livius és társai képzeletének terméke. Előreiktatásuk célja: (1) bizonyítani a rómaiak hellénekével egyenrangú ősiségét, (2) az etruszk eredetű vívmányokat autokhtón (belső eredetű) fejlődés termékeként feltüntetni. Az átvett (recipált) gazdasági, szociális, államszervezeti, katonai, vallási és kulturális újításokat a későbbi római szerzők egyenlő arányban osztogatták szét az uralkodók között, az etruszk királyokról sem feledkezvén meg, hiszen a görögök beszámolóit Róma etruszk királyairól letagadni már nem lehetett.