Götz László:

 

„Nyugatabbra tekintve azonban kissé módosulnak az elõ-ázsiai nyelvi hatások összetevői. Így pl. az. etruszkban sokkal több szumér párhuzam található, mint az anatóliai-égei nyelvcsoport keletebbi nyelveinek fennmaradt emlékeiben, holott Etrúria emezeknél jóval távolabbra fekszik Elő-Ázsiától. Ez az első pillantásra meglepő körülmény azonban egyszeriben érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy az itáliai területeken – eltekintve a cardium-kerámia elszórt parti gócaitól – sokkal későbben kezdődött meg a földművelés, mint az Égeisz térségében; az Itáliába érkezett elő-ázsiai gyarmatosok zöme tehát már jórészt a késői Ubaid-periódus kulturális és nyelvi koinéje idején hagyta el hazáját, s így ezeknek tekintélyes mennyiségű nyelvi elemet kellett magukkal vinniük e korszak immár ősszumér, ill. előszumér közlekedőnyelvéből (vö. 709–711. old.). Vagyis az Itáliában kialakult elsődleges nyelvi alapréteg már nem egyedül az ősanatóliai–szíriai neolitikus kultúrák nyelveiből származott, mint az anatóliai–égei nyelvcsoport keletebbi területeinek primer szubsztrátuma, hanem ezenkívül jelentős mértékben a késői Ubaid-kori előszumérból is. Majd a később keletről beérkezett csoportok nyilván szintén több-kevesebb szumér elemet vittek magukkal a szumér nyelv fiatalabb fejlődési fokozatainak nyelvi anyagából – még akkor is, ha nem közvetlenül a szumér nyelvterületről származtak, mivel a szumér a 4. évezred derekától kezdve kb. 2000-ig adatolhatóan egész Elő-Ázsia közlekedőnyelve volt.

 

Az etruszk műveltség, nép és nyelv eredete, keleti összefüggései a leghevesebben vitatott kérdések közé tartoznak. Ennek oka az, hogy az újabb kutatások fényénél mind bizonyosabbá válik egyfelől az etruszkok kulcsszerepe a római civilizáció és államszervezet kialakulásában, másfelől pedig az, hogy nyelvük igen lényegesen befolyásolta a latin nyelv fejlődését, különösen annak kezdeti, még képlékeny szakaszában. Jelen vizsgálódásaink szempontjából ezek a kérdések különösen is fontosak, mert a római műveltség és a latin nyelv viszont a maga részéről döntő hatásokat gyakorolt egész Nyugat- és Közép-Európa kulturális és nyelvi viszonyaira. Ezért kissé közelebbről meg kell ismerkednünk az etruszkokkal.”

 

(Keleten kél a nap; Püski, Bp., 1994, 859–860. o.)