Nagyon jó ilyen pozitív tapasztalatokat is olvasni!:-)

Annak pedig, hogy a szülők nagy része tragédiának fogja fel a dolgot, más oka is lehet. Egyrészt nem lehet összehasonlítani egy (súlyos) hallássérüléssel született életutat és egy olyat, ahol már a beszéd elsajátítása után vesztette el a hallását a gyerek. Ezeknek ugyanis lehetnek nagyon különböző kimenetelei is. Egy olyan gyerek, aki ezzel születik, iszonyatos energiát fektet abba - egy életen át - , hogy megtanuljon beszélni. Az esetek többségében pedig később hiába szeretné letagadni a hallássérülését, nem fogja tudni, hiszen amint megszólal, nyilvánvalóvá válik.
Tehát én maximálisan megértem azokat a szülőket, akiknek hallássérülten született a gyermeke.