A csernovai tragédia és ami mögötte van

Hlinka vitatott működése összekapcsolódik a csernovai sortűzzel is, hiszen az ő támogatásával kiharcolt – ma Zsolnához tartozó – templomnál tüntettek a későbbi áldozatok. Hlinka épp a szegedi Csillagban töltötte 1907-ben kétéves büntetését, így nem lehetett ott a templomavatón sem, hívei pedig más papot nem akartak elfogadni. A felháborodott szlovák lakosság inzultálni kezdte az érkező egyházi delegációt, mire a pánikba esett csendőrség belelőtt a tömegbe. A hibás intézkedés tizenöt áldozattal járt.

A sortűz helyszínén Fico kormányfő részvételével tartott múltheti megemlékezésen elfogadtak egy nyilatkozatot, ami egyértelműen a magyarokat teszi felelőssé a történtekért, és bocsánatkérésre, illetőleg kártérítésre hív fel. A memorandum szerint: "a szlovák patrióták lebecsülése, üldöztetése, bebörtönzése, gyakori lemészárlása, a szlovák iskolák bezárása, vagy a Szlovákia elleni 1919-es, 1938-as, 1939-es, 1944-es és 1968-as katonai agresszió ténye tipikus módon jellemzi a Magyarországot soha meg nem támadó szlovákokkal szembeni magyar bánásmódot". Ezen is túlmegy a dokumentum másik gondolata, hogy "Magyarországot az igazságosság nevében joggal ítélték el a béke és az emberiesség elleni elévülhetetlen gaztetteiért."

A történelmi tények azonban árnyalják ezt a sarkalatos álláspontot, hiszen a tüzet nyitó csendőrök, ahogy a tűzparancsot kiadó őrsmester is, liptói szlovákok voltak. Továbbá gyakran feledésbe merül ama következmény is, hogy 1910-ben a rehabilitált Hlinka felszentelhette a templomot, és plébánosként szolgálhatott Rózsahegyen. Ezek természetesen nem mentik a Monarchia kemény, és gyakran intoleráns nemzetiségi politikáját, mutatott rá Roman Holec történész.