Csakhogy nekünk ilyen tekintetben van az a szerencsénk, hogy Trianon következtében az összes kisebbséget elcsatolták egy jó adag magyarral szemben, amik most ott jelentik a kisebbségi problémát.

Rossz tehát az analógiád a cigányok kivételével, ami kérdés viszont további boncolgatás után azt az eredményt adja, hogy míg Magyarországon a magyar-cigány keveredés történelmi távlatú és nem kis részben(döntően) természetes folyamatként asszimilálódottakkal is számolhatunk, addig Szlovákia esetében ugyanez a magyar-cigány történelmi viszony úgy jelenik meg, hogy a cigányok beszélt nyelvükben megőrízték a magyar hatást sok esetben, ezért is hívják ungrike romának őket, míg a szlovákra áttérők szervike romu névvel ismertek. Kultúrájuk azonos.
Megjegyzendő, hogy a szlovák társadalom egyrészt nem óhajt beszélni róluk, csak 1991-ben történt meg az első összeírásuk, ahol ~75.000 cigány vállalta az önazonosságát(hivatalos 1.7%), míg független források már Csehszlovákiában 800.000-re tették a számukat(500.000 Szlovákia, 300.000 Cseh és Morva területek). A szlovák társadalom nem, hogy nem szeret beszélni róluk, de rájuk fokozottan igyekeztek kiterjeszteni a szlovakizációt, ami csak éles ellentéteket szült, maradt a kultúrális szakadék, szegregáció... és gyűlölet-megvetés páros.

Tehát az 5 milla szlovák országának komolyan kell számolnia nem csak az 500.000 magyar, de a hasonló nagyságrendű és magas szaporodási rátát produkáló cigányság elégedetlenségével is.

Eddig a nemzetiségi kérdést a legrosszabb káundká szinten kezelő szlovákság csak rontott az együttélés helyzetén ;))