Ha pedig egyszer voltak hajasok az erdélyi dahák között, akkor értelemszerűen kopaszok is. Máskülönben nem lett volna értelme a megkülönböztetésnek.

Összevetve ezt Agathiasznak az avar szolgák hajviseletéről szóló tudósításával, rendkívül érdekes megfigyelést tehetünk, ugyanis Sztrabón szerint a makedón iga alól szabaduló aparnoszoknak volt egy daha nevű törzse, s ebből származott a parthus dinasztiaalapító:

„Amikor a Taurusz hegységen túli területeken felkelések törtek ki amiatt, mert Szüria és Média királyai, akik akkor e területek urai voltak, egymás elleni harcukkal voltak elfoglalva, először Baktrianét és az egész vele szomszédos vidéket szakították el helytartói, Euthüdémosz és társai. Ezután Arszakész, egy szkíta férfiú a Daai [lat. Dahae] törzs élén – így nevezik az aparnoszok népének nomádjait, akik az Ókhosz mentén laknak – megtámadta Parthüaiát, és meghódította. Állama eleinte gyenge volt, mert szüntelen harcot kellett folytatnia neki is és utódainak is azok ellen, akiknek földjét meghódították. Az idők folyamán különböző harci sikerek eredményeként egyre újabb szomszédos földeket hódítottak meg, így erre kaptak, és végül az Euphratészen túl fekvő valamennyi terület uraivá lettek.”

------------------------------------

A Sztrabónnál a XI, 7, 1-ben említett Aparnoi eredetileg Sparnoi lehettek, az átírás Wilhelm Holtzmann (Guilielmus Xylander, 1532–76) és Isaac Casaubon (1559–1614) humanista tudósok nyomán válhatott gyakorlattá