SZU
1942 végén a raboknak csak 19%-a volt nehéz testi munkára alkalmas, 17%-a közepes testi munkára, és 64%-a könnyű testi munkára volt képes, vagyis rokkant volt. /a Gulag - igazgatóság adatai/ „…az állomány erősen leromlott… 1941-től 1944-ig 9,5 rubelről 21 rubelre emelkedett a munkanap átlagos termelési értéke…” /A Gulag – igazgatóság feljegyzéseiből/
„Nazino szigete lakatlan, teljességgel érintetlen hely… Az első szállítmány megérkezése után másnap … leesett a hó és feltámadt a szél. Kiéhezve, lefogyva, födél nélkül, szerszám nélkül … kilátástalan helyzetbe kerültek a deportáltak. …Egész idő alatt, amíg a szigeten tanyáztak, semmi mert nem kaptak … csak egy kis lisztet. A legügyesebbek valami lepényt próbáltak sütni belőle, csak éppen semmiféle edényük nem volt. …Hamarosan emberevésre is sor került. /Beszámoló a nazinoi táborról/
„Egy hete szervezetet hoztak létre, hogy összeszedje az elhagyott gyerekeket. Csakugyan, nemcsak parasztok özönlöttek a városba, mert semmi reményük, hogy vidéken megéljenek, hanem gyerekeiket is ide hozzák; azután a szülők magukra hagyják őket, és visszatérnek falujukba meghalni…”
„Harkovban minden éjszaka 250 hullát szednek össze, éhínség vagy tífusz végzett velük. Észrevették, hogy soknak nincs meg a mája: a jelek szerint egy nagy, vágott seben át távolították el belőlük. Végül elfogott a rendőrség néhány ilyen rejtelmes ’csonkítót’, aki bevallotta, hogy ezzel a hússal töltötte meg azt a [húsos lepényt], amit azután a piacot árult.” /olasz diplomaták jelentései Harkovból, 1933/