Sundeep S. Jhutti szerint a dahák népneve rablót, útonállót, illetve egyszerűen ellenséget jelentett:
„Alexander Cunningham, the former Director-General of the Archeological Survey of India, believed that the
Dahae of the Greeks and the
Dahyu of the Persians were the same word as the colloquial term
daku used in India (Indo-English »dacoit«), which literally means ’a robber or enemy’ (Cunningham 1888, 32).”
(Sino-Platonic Papers 127, 2003. okt.)
Iustinus (XLI, 4, 6–8):
Erat eo tempore Arsaces, vir sicut incertae originis, ita virtutis expertae. Hic solitus latrociniis et rapto vivere accepta opinione Seleucum a Gallis in Asia victum, solutus regis metu, cum praedonum manu Parthos ingressus praefectum eorum Andragoran oppressit sublatoque eo imperium gentis invasit. Non magno deinde post tempore Hyrcanorum quoque regnum occupavit, atque ita duarum civitatium imperio praeditus grandem exercitum parat metu cum Seleuci et Theodoti, Bactrianorum regis.
„Élt abban az időben egy bizonytalan származású, de kipróbált vitézségű férfiú, Arsaces. Útonállásból és rablásból tartotta fenn magát, de amikor meghallotta az álhírt, hogy a gallusok Ázsiában legyőzték Seleucust, rablócsapatával – hisz most már nem kellett tartania a királytól – megtámadta a parthusokat, leverte kormányzójukat, Andragorast, s miután eltette láb alól, magához ragadta a parthus nép fölötti hatalmat. Nem sok idővel ezután a hyrcanusok királyságát is elfoglalta, és így, a két nép közötti hatalommal felruházva – Seleucustól és a bactriaiak királyától, Diodotustól való félelmében – nagy hadsereget szervezett.”
Eszerint a parthus uralkodóház alapítását a következőképp rekonstruálhatjuk. Az Ókhosz – a Tedzsend vagy az Óxosz alsó folyása – mentén élt egy hun származású rablóvezér a Kr. e. III. század közepén. Ez a vezér feltehetően egy zavarosban halászó ember lehetett, afféle szerencsevadász, aki egy valami államfélét hozott létre az említett térségben a makedónok elleni lázongásokat kihasználva. (Cserni Jovánnak volt hasonló szerepe a mohácsi vészt követő években Magyarország délvidékén, vagy a kozákoknak az ukrán sztyeppéken.) Az általa verbuvált csapatok nagyrészt az avarok – aparnoszok – közül kerülhettek ki, és a Szeleukidák gyengeségét kihasználva Kr. e. 247 körül elfoglalták Parthiát és Hürkániát. Végül a merész hadvezér Asztaüéné központjában, Aszákban királlyá nyilvánította magát (Kharaxi Iszidórosz, Parthus állomások 11).
