Kétlaki voltam 16 évig. Volt egy bérelt lakásom Pesten, meg persze hétvégenként, szünetekben a szüleimnél laktam. Akármelyik irányba utaztam, mindig az volt az érzésem, hogy épp hazamegyek. Szerintem otthon az, ahol az ember saját egyéniségének megfelelően berendezkedik. Én az egyetemi koleszban is otthon éreztem magam. Furcsa is volt, amikor kikerültem, és arra gondoltam, hogy most más alszik az ágyamban, más használja az íróasztalom. Azt el sem tudom képzelni, hogy valaha a szüleim házát pénzzé tegyem. Ez az otthon már a véremmé vált, nem lehet idegené.