vergissmeinnicht Creative Commons License 2007.12.21 0 0 197

 

"Két nővér megy, ó Lélek, örökkön, az egyik előtted, a másik utánad:

    az egyik a fekete Bánat, a másik a vérszinü Vágy.

 S szól néha könnyezve a Vágy: "Én vagyok a Bánat."

    S szól néha nevetve a Bánat: "Én vagyok a Vágy."

 

Két komoly árvaleány, termetre meg arcra hasonlók,

   tekintetük üldöz, nyugtot sohse hágy:

a holt Szerelem leányai ők, galambszinü hollók,

   és kínál borral a Bánat, és kínál vérrel a Vágy.

 

(...)

 

Egymást szeretik, soha el nem válnak, összefogódnak,

   a Vágy foga éles, a Bánat ajaka lágy.

Egymást szeretik testvériesen és véreden osztakozódnak

   és csókol a Bánat és harap a Vágy."

 

- Babits Mihály: Két nővér