1863. április 14-én a Légió két századának fedezete alatt 60 szekérből és 150 öszvérből álló karaván indul el Veracruzból. Az illetékesek nyugodtak: Veracruz és Chiquihuite között is légiósok őrködnek.
A Veracruztól 50 kilométernyire északnyugatra fekvő Jalapában, a mexikói köztársasági hadsereg főhadiszállásán jól tudják, hogy igen értékes konvojról van szó: élelmiszeren, lőszeren és gyógyszereken kívül nagy mennyiségű fegyver, tüzérségi lövedék és ötmillió frank értékű arany közeledik. A hosszú szekérsor Puebla felé tart.
Április 18-án a konvoj megérkezik Tejeriába. Ugyanezen a napon a Pueblát ostromló francia sereg egyik tisztje ezt írja haza, Párizsba: "Abban a meggyőződésben indultunk el Franciaországból, hogy itt csupán néhány nyomorúságos indiánnal lesz dolgunk, akiket már maga a szó: >francia< -megfélemlít. Most döbbenünk rá végzetes tévedésünkre: elszánt emberekkel állunk szemben, akik gyűlölnek bennünket, s akik majd utolsó csepp vérükig harcolnak."
A karaván napi 12 kilométeres menetsebességgel halad csupán Soledad de Doblado felé. A város neve nem túl ígéretes - "magányt" jelent. Soledad valóban igen elhagyatott. A banánpálmák árnyékában meghúzódó fehér házak helyett, amelyekről a légiósok álmodoztak, romváros fogadja őket. (A várost még a francia gyarmati hadsereg rombolta le 1862 júliusában, bosszúként egy megsemmisített lőszerszállítmányért.)

Április 20-án a falapai főhadiszállás parancsot ad Francesco de Millan ezredesnek, támadja meg a franciák szekereit, és ejtse zsákmányul a szállítmányt, elsősorban az aranyat és a tüzérségi lövedékeket, amelyeket Forey tábornok türelmetlenül vár a pueblai táborban. Millan ezredes 1.000 lovas és 1.200 gyalogos élén elindul Camerone felé.
A mexikói reguláris hadsereg abban az időben igen festői látványt nyújtott. Gyalogosok és lovasok egyaránt a legkülönbözőbb egyenruhákat viselték. Egyedül az arany vagy ezüst sújtással díszített szürke sombrero volt hasonló. Vörös öv tartja a bőr nadrágot, amely vadnyugati módra eltakarja a magas sarkú sarkantyús csizmát. Ez a lovasság megszokta, hogy karddal és lándzsával harcoljon, s egyáltalában nem jártas a gyalogsági harc technikájában. Ugyanakkor a lovasság harci értéke messze felülmúlja az egyébként, jóval gyengébben felszerelt gyalogságét. A mexikói katonák elszántan harcolnak a megszállók ellen, azokért a jogokért, melyeket a Juárez-féle törvények biztosítottak nekik.