Az a baj, hogy sok embernek tanítanak felsőfokú matematikát (pl. mérnököknek, fizikusoknak), de nem tanítják meg nekik rendesen, mit jelent a matematikában bizonyítani valamit. Helyette megtanítják őket valamennyire intuitívan gondolkodni, érezni őket, mi igaz és mi nem, továbbá megtanítják őket sok matematikai tételre, és utána szabadon eresztik őket. Aztán gyakran matematikai ámokfutás lesz a vége. Már bocs, de így érzem.

Én még emlékszm, hogy amikor az iskolában az integrálást tanították, azt mondták, hogy az int f(x) dx egy egységes jelölés, csak formájában utal a szorzásra meg az összeadásra, matematikailag azonban ez nem az. (Az integrál jele ugyanis a szummát jelölő S betűre hajaz.)

A műszaki gyakorlatban azonban ez a matematikai jelölés visszakapja a szorzás és összeadás eredeti értelmét. Ezért mondja matmérnök, hogy a konstans kiemelhető az integrál elé, még ha eredileg pl. a d mögött volt is, és a formális jelölés részét képezte. Kétségtelen, pongyola. Az én véleményem szerint egyszer kell rendbetenni a szavak jelentését, megmagyarázni, hogy mi az összefüggés a korrekt formalizmus és az intuitív szóhasználat ill. levezetés között, aztán már használható az intuítív "levezetés". Máskülönban a hétköznapi mérnöki számolások, levezetések jó áttekinthetősége sérül. A korrektséget áldozzuk fel a könnyebb érthetőség kedvéért.

Más kérdés, hogy aki járatos a szigorú formalizmusok világában, annak számára nem sérül az érthetőség, meglehet, éppen az intuitív szóhasználat az érthetetlen. De ezért nem ugyanaz a mérnök mint a matematikus. Mindkettő a maga dolgát végzi. A mérnöki matematikaoktatás dolga ezt a kérdést rendbentenni, a mérnök dolga meg ezt megtanulni, már, ha élnie kell vele.

1m