"Ha akadna bárki, aki a magyarok harcainak és hőstetteinek jelen írásunk alapján nem adna hitelt, úgy higgyen az igricek csacsogó énekeinek és a parasztok csalfa történeteinek. Ezek a magyarok harcait mind a mai napig megmentették a feledéstől. (...) Én azonban ezt e művembe nem akartam bevenni, mivel a történetírók egyetlen könyvében sem bukkantam nyomára..."

Természetesen minden korszakban szükség volt, és jelen helyzetünkben is szükségünk van forráskritikára. Ezt azonban nem keverhetjük össze azzal, bármilyen jól hangzó szólamok kíséretében adja is elő valaki, hogy csak a tetszésünknek és ideológiai meg egyéb hasonló megfontolásainknak megfelelő változatokat tesszük közzé. A II. világháborúról szóló, nagy példányszámú szovjet kommentárok így tagadhatatlan előnyt élveztek a maguk korában és földrajzi körében azoknak a litván-lengyel parasztoknak a "hamis meséi"-vel szemben, akik az 1939-ben történteket kissé máshogy adták elő... Ezért mondtam, hogy Anonymus magyarázkodása ezen a ponton meglehetősen átlátszó.