"Jordanes más esetben is olyan alakokat használ, amit rajta kívűl senki más ... a 'hunuguri' ... láthatóan a hunokkal való tudatos vagy tudatlan egybemosás eredménye nála, ez utóbbiaknak szentelte a műve jelentős részét.
A 'hunuguri' kifejezés és a VIII. századtól felbukkanó 'ungarus', 'hungarius', 'hunger' nevek közt nincs kontinuus összefüggés; a hol felbukkanó, hol nem alkalmazott 'h' a nyugati latin írásbeliség terméke volt."
Németh András tanulmányát nyilvánvalóan ismered, korábban ebben a topikban is idéztük (3044. hsz. skk.):
A Dado-levélben szereplő eredettörténet jelentősége a Hungri népnévvel kapcsolatban
In: Hermann István szerk.: Tanulmányok Ritoók Zsigmond hetvenedik születésnapja tiszteletére; Egyetemi Széchenyi Kör, Bp., 1999
"... a történet ... olyan népre kellett hogy vonatkozzon ekkor, amely a hunokhoz is kötődik, továbbá Hungri névvel jelölik. Mivel a történet ekkori változatában nincs olyan elem, ami csak a magyarokra vonatkozna, az időbeli távolság gyengíti a magyarokkal való kapcsolatát. A történet gondolati bővüléséhez segítséget nyújt Widukind, aki szerint az avarokat olykor Ungariinak nevezik, az avarok pedig a hunok maradványának tekinthetők, velük kapcsolatban csaknem szó szerint közli Iordanes történetét. Elképzelhető, hogy az itt elhangzott történet az avarokra vonatkozott. A történet eme változata ugyanis a területi megjelöléssel (Pannónia, Illíria, Isztria) az avarok által lakott területre utal, ezenkívül az éhség-motívumot Györffy György egy hajdani természeti csapás emlékének tekinti ... az éhínségtörténet a levél keletkezése előtt talán több évtizeddel olyan formában hangozhatott el, amelyben nem volt magyar, de volt avar sajátosság. Az ekkor elhangzott Hungri név használata is tekinthető avar elemnek. Ezt az elnevezést az avarokra is alkalmazhatták, amit több, ezzel rokon elnevezés is megerősít. A nyugati kolostorok nevei is ebbe a körbe tartoznak, melyeket Király Péter gyűjtött össze. Ezek egy része kizárható, néhányuk azonban az onogur névvel is kapcsolatban állhat.
A 760-as Ungarorum, a Paulus Diaconus művében szereplő Ungarus alak, az évkönyvekben a 793-as évnél található Hungrorum, Hungarorum, Vungorum alakok, a Német Lajos oklevelében (860) szereplő Uuangariorum alak és az általunk vizsgált levélben szereplő Hungri alak a források keletkezési körülményei és tartalma alapján az avarokra is vonatkozhattak, és már a magyarok megjelenésétől függetlenül lejegyzésre kerültek ... a szláv és német nyelvterületen a magyarok megjelenése előtt már régen létezett ez a népnév."
