Didier Domestique Agricole
A lustaságról és más szemérmetlen dolgokról

"A lustaság, kérem szépen, valami teljesen hihetetlen, elképesztő dolog, szóalakjában sok változatban előfordulhat, pl. lehet főnév, tulajdonnév, melléknév, lehet ige, itt is főnévi, melléknévi egyaránt. Mondatszerkezetben játszhat alá-, fölé-, és mellérendelő szerepet, ez ugye olyan, mintha háromdimenziós lenne, tehát van szélessége, hosszúsága és mélysége. Megtapasztalásom szerint van időkiterjedése is, tehát véleményem az, hogy a lustaság négydimenziós, ám a szakirodalom ezt nem említi. A lustaság leggyakrabban tulajdonságként játszik szerepet életünkben. Példának hadd említsem meg - az Új Magyar Tájszótárra hivatkozva - a lusta asszony főztjét, ami nem más, mint a lebbencsleves, annyi idő alatt készül el, amíg a víz eléri forrásfokát, s ebben megfő a tészta, s ezt secperc alatt berántják. Ehhez hasonlatos a Hódsárréten emlegetett lusta asszony hamargya, itt lebbencs tészta helyett reszelt tésztát hajítanak a zubogó, nem lusta vízbe. Itt a víz nem lehet lusta, mert a lusta víz az állott víz, az ereszről lecsöpögő, hordókban gyűjtött esővíz, s azért már ne légyen lusta annyira az asszony, hogy főztje ilyes vízből készüljön. A lustaság lehet fölháborító, annak, aki ezt nem tűri, de eme nem tűrés is fölháborító annak, aki lusta. Ebből következik, hogy lustaság és fölháborodás testvérek, egy fa törzsén nevelkedő vastag ágak, lásd pl.: van, aki már fölháborodni is lusta. E két szó vastag ágain megszámlálhatatlan vékonyabb mellékágak, gallyak, azokon pedig levelek növekednek. Ékes bizonyság erre bankom, a Magyar Szókincstár, ahol mindkét szó esetében a rokon jelentésű szavak összeszámlálásakor, elérvén a negyven-negyven lexémát, egyszerűen ellustultam."