Szia Galgadio!

Ezt a csirikava gyűrűt egyszer már felraktam, de nem kommentáltam. Arra szeretnélek kérni, hogy nézd végig figyelmesen.

Pontosan azt mutatja, hogy készítője "közös nevezőre" tudta hozni a két világnézetet, pontosabban fogalmazva itt a Krisztusi gondolat inkulturációja érhető tetten egy számunkra idegen világnézetű közegben. A kérdés nem az ő oldalán van, hanem a miénken. Legitimnek tekinti-e a gyűrűkészítő vallását Galgadio és annie99 és más eurocentrikus neveltetésű Krisztus-hívők?

Az én véleményem az, hogy senki nem uralkodhat mások hite felett. A vallásfenomenológia egyik "főtétele" az, hogy a tudományos értelemben vett misszió mindig egyenlő a szinkretizmussal. Ha figyelembe vesszük, hogy az ember agya nem egy winchester, ami egy mozdulattal kicserélhető, akkor ez elég könnyen érthető is. A hellenizálódás folyamatában a keresztény vallás egyszer már átesett egy mélyreható változáson, később pedig olyan változatos irányokba indult el, hogy nagyobb különbségek vannak a valláson belül, mint az apostoli hitvallás és a csirikava gyűrű közt. (feminista teológia, stb.)

De az én témám más.

Az egyik szemem nevetett ugyan, ahogy Naiche története kibontakozott előttem, de a másik bizony sírt. Mert hiába fogadta nyíltan testvérül a fehéreket, vállalva, hogy saját népe közt tekintélyét veszíti és marginális helyzetbe sodródik, egyetlen levelet sem olvastam, amiben a misszionárius testvérének nevezte volna őt. Pedig azt gondolom, hogy annak érezte. Erre utal, hogy Naiche gyerekei rajongva szerették őt, és Amelia levélben emlékezett meg róla halála után. De a hivatalos egyházi levelezésben ez a szóhasználat nem fordulhatott elő. Nem tudom, érzed-e, hogy ez mennyire botrányos...

Lehet és szokás azon vitatkozni, hogy Naiche elárulta-e a népét, amikor 86 márciusában Geronimoval és harmincegynéhány társukkal együtt saját szavát megszegve megszökött, sorsukra hagyva a többieket. Az ezt követő fél év hajszolódást szokták hősiesnek nevezni, bár saját bevallása szerint a szökéskor nagyjából annyi történt, hogy részeg volt és félt. Ez a szökés Crook lemondását és a nép Floridába internálását eredményezte. Ismerve a szószegés súlyát az apacs kultúrákban, valamint a hozzá kapcsolódó átkot, ez valami elképesztő lelki teher lehetett, és érthetővé teszi, hogy a későbbiekben minden módon próbálta enyhíteni az emberei sorsát. Képes volt együttműködni a fehérekkel még akkor is, amikor keserű kritikával illette hazudozásaikat. Azt hiszem, senki bűnét nem látta akkorának, mint a sajátját.

A hadseregben folyamatos iskoláztatásban volt részük, aminek része volt a vallásoktatás is. Jól el tudom képzelni, ahogy a pásztor és a béres példázatát hallgatják: a jó pásztor életét adja a juhokért, a béres viszont, akinek nincs gondja a juhokra, látja jönni a farkast és elfut, sorsukra hagyva őket... Megsemmisítő dolog lehet ilyen vádakat elismerni és életre szóló öröm lehet ebben a helyzetben megérteni és átélni a bocsánatot. Elég arra, hogy egy "Bajkeverő" (a Naiche név ezt jelenti) Christian, Krisztushoz tartozó legyen. Eddig sem rejtettem véka alá, hogy szerintem ennél szebb nevet sosem hallottam még, de ebben a történetben kb. ennyi a romantika.

Azt hihetnénk, hogy az egyház egy ilyen embert kellő megbecsülésben részesít, és minden módon segít. Hogy ez nem történt meg, azt jól jellemzi az is, hogy a szabadulás utáni időben a legtovább kitartó misszionárius négy évig bírta. Mivel élete végéig baráti kapcsolatban maradt az apacsokkal, egyértelműen nem velük volt gondja, hanem meghasonlott saját szerepében. Naiche és az egész történet pedig eltűnt a süllyesztőben. Nem tudom, látod-e az ő életének gyümölcseit ennek  a gyűrűnek az utolsó ábráján, vagy átléphetetlen számodra a Földanya problémája...