Carvi Creative Commons License 2007.12.16 0 0 2915

Távol álljon tőlem bárminemű személyeskedés, mindössze néhány mondatodhoz társítok egy-két lehetséges gondolatot...

 

"Ez az agynélküli filléres osztozkodás remélem nem lesz divat a házban."

Szerintem a történet nem a filléreskedésről szól, ugyanakkor tény, hogy a többség nagy valószínűséggel filléreskedik. Ha meg nem, még akkor is lehetnek - mondjuk úgy - eltérőek az "adományozási preferenciái"...

 

Ennek illusztrálására hadd tegyem fel a kérdést másként, kicsit sarkítva: van-e mindannyiunknak egyöntetűen kedve lakásonként - és most tekintsünk el a differenciált felosztás lehetőségeitől - átlagosan 20.000 Ft értékben ajándékot venni x-nek, y-nak és z-nek, akik történetesen itt laknak, és kisgyermekük van? Nem is ismerjük őket. Miért pont őket támogatnánk? Viszont lehet, hogy vannak olyan ismerőseink, rokonaiknk, barátaink akikről tudjuk, hogy jól jönne nekik. Akkor ne adjuk inkább nekik azt a pénzt?

 

Egy másik, konkrétabb kérdésfeltevés: mondd, vennél nekem - így, teljesen ismeretlenül - ajándékba mondjuk egy alsó-középkategóriás DVD-játszót? Ugye, hogy nem... És ez nem lenne filléreskedés...

 

"Azért, aki ilyen helyre jött, remélem, nem a konyhapénzen spórol minden nap."

Ez legalább annyira megalapozatlan feltevés, mint azt gondolni, hogy aki "ilyen helyre jött", az mind igényes a környezetére, rendben tartja azt, nem a kuka mellé szemetel, a dobozait összevagdalja, szelektív gyűjtőkbe viszi stb... Ellenpélda volt, van számtalan, ugye?

 

Egyébként igen sokan vásároltak lakást hitelből, többnyire feltehetően nem azért, mert a tőzsdén forgatják egyébként jelentős vagyonukat. Fogadni mernék, hogy közülük többen is erősen spórolnak.

 

"Nem mondom, hogy én most röhögve fizetnék ki akárcsak ennyit."

Na, ugye? És biztosan sokan vannak, és még lesznek is így.

 

"A ház elbírja, hogy részletekben fizessük."

A "ház" mi magunk vagyunk...


 

Előzmény: Fineszedző (2909)