Érdekes. Én már közelebb vagyok a kijárathoz, mint a bejárathoz. De hogy mi lesz - "a nem ismert tartományban, honnan nem tér meg utazó" - nem tudhatjuk. Jó remélni azt, hogy a véggel nincs vége. De hiszen a végtelen definíciója is az, hogy végesek végtelen láncolata. Hogy ha valami végetért, utána valami - mindíg van. Ha kilépünk a földről, az űr következik. A semmi, ami mégis valami. Jó ha nem tudjuk, hogy mi a következő valami, mert mindenki magának képzeli el a következő láncszemet. Sejtjeink elemekre bomlanak és részt vesznek a kőrforgásban. Az idő csak egy dimenzió, mert "minden mi él, egyformán soká él. A százados fa, s az egynapos rovar lehull, midőn évszámát kitölti." Shakespeare és Madách műveikben a nagy titkot próbálták fejtegetni és lám bár testük már atomjaira hullott, a gondolataik ma is élnek és amíg a homo sapiens lesz,  szavaikra emlékezni fogunk.