Néhány megjegyzést talán nem árt hozzáfűzni Moravcsik munkájához. A legnagyobb 'fogyatékossága' kétségtelenül az, hogy vagy nyolcvan évvel ezelőtt íródott, a kutatás nem egy téren új eredményekre jutott azóta. Így talált észrevételre pl. Vásáry művében, hogy az onogurok korai története nem Szbériához, hanem Közép-Ázsiához köthető, Bakath városának neve alapján.

Egyébként az egész konstrukció, amit Moravcsik (többek közt Németh Gyulával párhuzamosan) felállított a Szibériából 'lehozott', halász-vadász finnugor magyarokról, teljesen ingatag alapokra épül. Ugyanebben az évben (1930-ban) adta ki Németh A honfoglaló magyarság kialakulása c. könyvét, amit sokan máig 'alapműnek' tartanak; ehhez képest szvsz nem túl jó színvonalú, gyenge nyelvezettel megírt könyv, de ez messze szubjektíve ítélet. Ami a lényeg, hogy az onogurok nyugat-szibériai jelenléte és a magyarok ottani 'becsatlakoztatása' itt részletesen ki van fejtve; hogy mégis mennyire bizonytalan volt ebben a szerző, azt jelzi, hogy a mű negyven évvel későbbi második kiadásában teljesen felülírta az elméletet, törölve belőle az onogur kapcsolatot.

A steppei politikai alakulatokat nem az jellemezte, hogy egy alávetett nép mindenkor megőrizte volna a nyelvi identitását; a Bat-Baján uralam alatt hátramaradó 'békés finnugorok' így szvsz fikciót jelentenek, más alapvetés szükséges a korai magyar történet felvázolásához.

Ír még Moravcsik arról, hogy Pannóniába (és Itáliába) 670-680 körül nem költöztek onogurok, pedig azóta kevés ennél biztosabb fogódzóra derült fény: az avarok közé vándorló fiú nevét áttételesen is ismerni már a forrásokból (ő volt Kuber), párját ritkító módon a beköltözést pedig Moravcsik óta már régészeti vonalon is jól nyomon lehet követni.

Mindettől függetlenül persze Moravcsiké rendkívül értékes munka, a legnagyobb erénye, hogy az onogurokra vonatkozó forrásokat egybegyűjtve, alaposan kitárgyalva teszi közzé, a kor színvonalán mindenképp kiemelkedő módon.