Egy kicsit késve kapcsolódok a dologba.

Eleink lovagló tudásáról és fizikai állóképességükről beszélve, meg kell említeni hogy a lovaglást már egészen pici korban kezdték, két éves korban már nyeregbe ültették.

Mongóliában ez a mai napig igy megy,de ne arra gondoljunk hogy felrakták a gyereket aztán a lovat bezavarták a pusztába.

A korai kezdés a fizikai állapotot is fejlesztette. Hat hét éves gyerköc Mongóliában már javában a családi állatállomány terelésében dolgozik.

A nyereghez a füredi gombos nyerget ajánlanám, mint hosszútávu lovaglásra alkalmas nyereg. A kápák közti kifeszített bőr elősegíti a rugalmas beülést.

Eleinknek az akciórádiusza 80-110km közt mozgott. Ezt a távot hat nyolc váltással leküzdötték.

A mai csikósok a Hortobágyon napi hat tiz órát vannak nyeregben.

 

Az íjásztudományukról. Az íjászatot is gyerekorban kezdték,négy hat évesen már apró kisvadakra vadásztak(nyúl pocok stb.) Nyolc tiz éves korban csoportos kiképzésnek vetették alá őket, ahol meg kelett tanulni (szinkronban) lőni. Ez abból ált pl. hogy egy adott seregrész egy 160 m-re lévő  60X60 - as 2m magas négyzetre lő-

nek, 45' szögben. A vágtató ló hátáról a lovasíjásznak el kell találnia egy 180' körben

50 m. belül mindent függetlenül a cél magasságától a lovastól való helyzetétől (elől,

oldalt,hátul stb..)távolságától.

Az íjászat csapatmunka, ha rosszul cselekszik akkor a saját társait veszélyezteti.

 

A közelharcról sajnos nagyon kevés dolog amit tudni lehet. Az biztos hogy a fokossal mesterien bántak, és közelharcban alkalmazták.Rengeteg vértleletet találtak éles pe-

remü négyszögü hasítékkal, amibe a fokos hegye beleillik.

Amit még tudni lehet hogy a kopját kelevézt dárdát dobták és nem közelharcra használták. Volt egy myugaton ismeretlen fegyver a magyaroknak ez pedig a karikás.

A harcra használt karikások sudarába fémszálat fontak, ezzel a fegyverrel el lehet metszeni egy ember torkát,lovat leverni.