„Ó gyermekem... légy mindig türelmes, és én a te türelmed által továbbra is kiáradok a száraz földekre, isteni szeretetembe merítem őket, és mennyei harmattal adok növekedést ott, ahol most csak szárazság van. Csillapítsd szíved aggodalmát! Bízz bennem, a te Teremtődben, mert én nagy dolgokra vagyok képes. Végtelenül gazdag vagyok kegyelemben és erényben, ezért meghívlak, menyasszonyom, hogy oszd meg Vőlegényeddel eljegyzésünk dicsőséges ajándékát, vagyis fenséges keresztemet...
Jöjj készségesen, mint minden időben, amikor ölelésembe hívlak!... Engem megölelni annyit jelent, mint keresztemet átölelni... És most hadd leheljem beléd isteni Szavaimat: Mondottam neked, hogy amikor engem átölelsz, akkor keresztemet öleled át, és ebben az ölelésben világosságomba merítkezel. Az út, és újból elmondom, az egyetlen út, ami elvezet téged ahhoz, hogy velem az isteni szeretetben egyesülj, az, amikor önként és szeretettel átöleled keresztemet, ami jól tudod, hordozza annak szenvedéseit, de örömeit is, és elvezet téged a Kálváriára, ahol lelked fel lesz magasztalva. Az én édes ölelésemben örömet lelsz, de legnagyobb örömed mind között az lesz, amikor ráébredsz, hogy te az én kínszenvedésem mása, a legfőbb Áldozat része, az én részem lettél: a szeretet újabb áldozata, újabb élő feszület, újabb rabszolga, akit váltságdíjul adnak a világért. És az én ölelésemben lelked erőt és olyan erényeket merít belőlem, melyek hozzám hasonlóvá tesznek téged. Lelkem szerelmeseként szíved dicsérő himnuszokat fog zengeni, melyek eljutnak a magasságokig és az Amen füléig, és így dicsőítést kap a te Háromságos Istened...
Ki fogja fel teljesen napjaitokban keresztem dicsőségét? Igen kevesen!
Ezért jövök el általad, hogy a szenvedésen keresztül tanítsam a világot. A lelkek után való szomjúságomban és nagy fájdalmamban, mert látom, amint a lelkek az örök tűzbe hullanak, mindenkit felszólítok ebben a világban a megtérésre, és felszólítok arra,hogy készüljön fel országom dicsőséges földi uralmára, amelyben az én isteni akaratom lesz mindennapi életetek lényege és a homlokotokon lévő jel. Belekiáltok lelketek éjszakájába. Időnként betekintek szívetek ablakán, reménykedve, hogy e szavakat hallom tőletek:
"Jöjj, szeretett Megváltóm, jöjj és nyisd fel alvó szememet, fordítsd szívemet a Te jóságod felé, és szakíts el a bűntől! Jöjj, és nyisd meg az erények kapuját számomra, hogy beléphessek, és tisztelettel leborulhassak Háromságos dicsőséged előtt! Lelkem Kedvese, dicsőséges Szavaddal adj újból életet lelkemnek!"
És én így válaszolok nektek:
"Nevem dicsőségére sohasem foglak elhagyni benneteket én, aki fenségben a Föld és a menny fölé magasodom, és életet fogok adni nektek." |
