Mirdad Creative Commons License 2007.12.13 0 0 1994

 

  Szia Kadmon Adam!

 

  Ritkan szólsz, de akkor nagyot :)

 

"Beszédről csak akkor lehet szó, ha valaki a kedélyállapotát, értelmi megfontolásait és egész létállapotát úgy tudja kimondott szavaival ábrázolni, hogy a hallgató előtt tiszta kép alakuljon ki. A hang gyakran meghatározza a formát. A hang rezgés, hullám, ahogyan egy gondolat vagy vágy is rezgés...."

 

  Kösz, hogy ajánlottad a cikket.

A beszédünk hordozza az adott létállapotunkat: tudati-lelki minőségünket.

Egyszerű ezt belátni: zaklatott állapotban zaklatott a beszéd is, stb.

 

A valamikori "paradicsomi" (szellemi) ember (Manasz, Adam Kadmon, stb.)

még VALÓBAN összeköttetésben állt a Szellemmel: elképzelhetjük, hogy

ez a kapcsolat teljesen meghatározta annak a lénynek a gondolkodását, akaratát, érzelmét:

A beszéde maga volt A Szellem,

A vágya, akarata nem irányult másra, mint a Szellemre:

EGYségben élt az EGYséggel, maga volt az EGYség.

 

Hát, amikor "Isten Igéjéről" olvasunk, ilyen ismeretek birtokában

eltűnődhetünk, hogy akkor a mi gondolkodásunk, akaratunk, érzelmeink

mit tükröznek...? Mi a VALÓDI kapcsolatunk azzal, amiről olvasunk...

 

 

Előzmény: Kadmon Adam (1992)