Ellátogattam a hagyományőrzőkhöz, ott megtaláltam Mátyás levelét:

"Tudhatja atyaságod - amit gyakran látott saját szemével is -, hogy minálunk a hadviselő nép három fegyvernemre oszlik; ezek elsejét a vértesek alkotják, akik negyedévenként minden ló után 15 aranyat kérnek, és kevesebbért nem is hajlandók elmenni oda. A második fegyvernem a könnyűlovasság, kiket huszároknak hívunk; ezek negyedévenként egy ló után 10 forintot kérnek, és másként nem akarnak oda elmenni. A harmadik fegyvernembe a gyalogok tartoznak, és különböző rendekre oszlanak; egyesek közgyalogok, mások vértesek és vannak pajzsosok. A közkatonák vagy gyalogok egy negyedévre személyenként 8 aranyat kérnek. Viszont a vértesek vagy pajzsosok - minthogy apródok és szolgák nélkül vértjüket és pajzsukat nem hordozhatják, s mivel eme apródokat szükségképpen biztosítani kell számukra -, ezért mindegyikük vértenként és pajzsonként egy-egy apródot kíván, valamint dupla zsoldot. Vannak ezen kívül puskások, akik értenek a puskával vagy más effajta kisebb lőfegyverrel valólövéshez, de azért nem oly vitézek s használhatók a puska kezelésében, mint a gyalogosok. Mivel azonban a csata kezdetén, mielőtt tudniillik kézitusára kerülne sor, a pajzsosok mögé állítva, valamint védelemben igen használhatók, ezért ők is annyit kérnek, amennyit a közgyalogosok. Az a szokás minálunk, hogy a gyalogosok számához képest egyötödnyi puskást állítunk.

Ezek ismeretében döntse el tehát őfelsége, melyik fegyvernemből mennyit óhajt. Mi ugyanis, mihelyt értesülünk őfelsége szándékáról, szívesen küldünk mindegyikből, azzal a feltétellel azonban, hogy őfelsége vagy ide küldjön pénzt a zsold fejében, vagy ha úgy tetszik, hogy mi itt a magunk pénzét fizessük ki nekik, akkor küldje ide egyik emberét, vagy bízza meg a tisztelendő (Pál) zenggi püspök atyát, hogy vegye számba ezeket az embereket és azt, hogy mennyit fordítsunk az ő útnak bocsátásukra, és szerződésileg tudassa velünk, hol és mikor vehetjük át a nekik kifizetett összeget.

Hogy pedig tájékoztassuk őfelségét e hadnépek alkalmazásáról és felhasználásáról: a vérteseket mi falnak tekintjük, kik soha a helyüket fel nem adják, még ha egy száli lemészárolják is őket azon a helyen, amelyen állnak. A könnyűfegyverzetűek az alkalomtól függően kitöréseket intéznek, s ha már elfáradtak, vagy súlyosabb veszélyt szimatolnak, mindaddig ott maradnak, míg adandó alkalommal ismét előtörhetnek. Végül a gyalogság egészét, meg a puskásokat, vértesek és pajzsosok veszik körül, éppen úgy, mintha azok bástya mögött állnának. Mert az egymásnak vetett nagyobb pajzsok kör alakban erődítmény képét mutatják és falhoz hasonlítanak, melyek védelmében a gyalogosok s az összes középütt állók szinte bástyafalak vagy sáncok mögül harcolnak, és adott alkalommal törnek elő onnét. Mindezt gyakorta láthatta atyaságod saját szemével, hiszen igen sok vállalkozásunkon vett részt. Mindezt azért kívántuk atyaságodnak leírni, hogy elmagyarázhassa királyi őfelségének, s ennek alapján eldönthesse őfelsége, hogy egy-egy fegyvernemből mennyit kíván, hogy küldjünk neki.

Olyan kapitányokat is küldtünk, akik mindennek elrendezéséhez értenek, úgyhogy őfelsége, szokása szerint, a saját tapasztalata alapján is képet alkothat ezekről a dolgokról. Nem is lenne rossz, ha őfelsége próbaképpen bemutatva is látná mindezt Magyar Balázstól, mert megláthatná, hogy a csatasorok fölállításában mi milyen szabályt követünk; s ha őfelségének úgy tetszik, tartsa meg ezt a szabályt. Ha viszont másként történik, ám legyen őfelségének tetszése és kívánsága szerint. Azt azonban szíveskedjék figyelembe venni, hogy ez a Magyar Balázs jól kiismerte már a törökök szokását, hiszen velünk együtt is, nélkülünk is, gyakorta részt vett törökökkel való csatákban meg összecsapásokban, s ezért kiválóan ért ahhoz, hogyan kell harcolni a törökök ellen."
http://www.middleages.hu/