Valóságos amazon volt...

 

Tamara III. György grúz király és felesége, Gurandukht idősebb lánya volt. Giorgi 1178-ban társuralkodójává és örökösévé tette, hogy ezzel elkerülhetők legyenek az örökösödési viták. Apja halála után, 1184-ben lépett trónra. Mint szuverén uralkodó, a címe király volt, grúz nyelven „Tamara király” néven (Tamar Mepe) említik.

 

Trónralépése után azonnal pártütés támadt: a pénzügyminiszter (mechrurchletukhutsesi) Kutlu Arszlán vezette nemesi csoport azt követelte, hogy az uralkodó ossza meg hatalmát a karavi nevű testülettel. Tamara elutasította a követelést, és elfogatta Arszlánt, mire annak hívei a királyi palota ellen vonultak. A királynőnek azonban sikerült megegyeznie a lázadókkal: Arszlánt elengedték, a karavi pedig korlátozott jogköröket kapott.

 

1185-ben a grúz nemesek egy csoportja házasságot hozott tető alá Tamara és Jurij Bogoljubszkij novgorodi fejedelem (Grúziában használt nevén Giorgi Rusi, „György, az orosz”) között. Gyermekük nem született, és a királynő hamar kiábrándult férjéből, aki erkölcstelen, iszákos életet élt. 1187-ben egyszerűen kitette a szűrét, elvált tőle, és maga választott helyette új férjet magának: az alán David Szoszlanit, Oszétia hercegét, aki maga is a Bagratida-család leszármazottja volt. Férje csak névleg volt király, Tamara maga uralkodott, továbbra is a „királyok királya” maradt. Első férje, Jurij nem nyugodott bele a megaláztatásba: elégedetlen grúz nemesek élén kétszer is sikertelen felkelést szervezett 1191-ben.

 

Miután megszilárdította a királyság belső helyzetét, Tamara hozzáfogott, hogy folytassa apja agresszív külpolitikáját, és megtámadta a szomszédos szeldzsuk uralkodókat. A harcmezőn vezényelte hadseregét. 1193-ban Bardavban vívott sikeres hadjáratot. Ezt követően férjével együtt Erzerum ellen indult.

 

A szeldzsukok és szövetségeseik az Araxész folyó partján teleltek. A mohamedán hadsereget Abu-Bakr, Azerbajdzsán atabégje vezette. A csatát 1195-ben Samkir mellett vívták, és teljes grúz győzelemmel végződött. Elfoglalták a várost és a környező területeket, és a sirvansah uralma alá rendelték, akinek vállalnia kellett, hogy Tamara vazallusa lesz. Ezután a grúzok Gandzsába vonultak.

 

A grúz győzelmek riadalmat keltettek a szomszédos mohamedán államokban. Rukn ad-Din, Asia Minor szeldzsuk szultánja elszánta magát, hogy megtöri a keresztény Grúzia erejét. 1203-ban ütközetre került sor a szultán és a grúzok közt. A Basian közelében vívott csatában a szeldzsuk sereg óriási létszáma ellenére (a korabeli források 400 000-re becsülték) David Szoszlani újabb nagy győzelmet aratott.

Tamara uralma alatt Grúzia politikai, gazdasági és kulturális ereje csúcsára jutott. 1201 és 1203 között a grúzok elfoglalták az örmény Ani és Dvin uralkodói székhelyeket. 1204-ben Tamara serege bevette Karsz városát.

 

Ugyancsakl 1204-ben Tamar fontos szerepet játszott Trapezunt államának megalapításában a Fekete-tenger déli partvidékén. (Ennek fővárosa a mai törökországi Trabzon volt.) Az új államban élt a grúz Laz törzs. Efelett a Komnénosz család uralkodott, amelynek tagjai az európai keresztesek és saját konstantinápolyi alattvalóik elől menekültek el korábban. A Trapezunti Birodalom első uralkodója I. Alexiosz Komnénosz, Tamara unokaöccse lett, Ruszudan nővére fia.

 

1208-ban és 1209-ben a grúzok leigázták Khlat, Arcses és Ardabil államokat, 1210-ben pedig feldúlták Perzsia északi részét.

 

1212-ben a kelet-grúziai hegylakók, a phkovok és a didók felkeltek Tamara uralma ellen, de a Joane Mkhardzeli vezette grúz hadsereg augusztusra leverte a lázadást.

Tamara sokat tette a grúz kultúra és vallás felvirágoztatásáért. Nagyszámú grúz ortodox templomot építtetett. 1213-ban halt meg és a grúz ortodox egyház szentté avatta.

 

Utóda a trónon fia, IV. (Lasa) György volt. Ruszudan lányából is királynő lett, 1223 és 1245 között.