azt jelenti, hogy a kereszténység és a nyugati kultúra összekapcsolásával gyakorlatilag a vallás részévé teszik a többség szokásait, életformáját is. Felhívja rá a figyelmet, hogy az angol nem a Mennyország nyelve.

Amit én ehhez még mondani szeretnék, azt nem én találtam ki, de egyetértek vele. A kereszténység olyan, mint egy büdös pocsolya a sivatagban. Nem tűnik vonzónak, azoknak főleg nem, akiket megpróbáltak belefullasztani. De van olyan, hogy a lélek már annyira szenved a szomjúságtól, hogy szinte belepusztul. (Tudjuk, a szomjas ember a saját vizeletét is megissza.) És ha az Isten-szomjúság kínjában kortyolunk bele, akkor - miközben a homokot köpködjük fanyalogva, - megérezzük, ahogy megkönnyebbül a szívünk, szétárad az élet az ereinkben, elmúlnak a fájdalmak és a lüktetés, és minden más lesz. Jézus valóságos lesz. Ez az élmény mélyen spirituális, elsöprő erejű, és felülírja a korábbi gondolkodást, véget vet az adok-kapoknak. Egy ilyen ember, mint Twiss, aki rókául és rózsául is tud, leülhet félúton, hogy segítsen kibeszélni, kisírni, átkínlódni a közös dolgokat. Már most is messzire hallatszik a hangja. Persze sokan támadják minden oldalról.  A "megoldás" talán csak az, ha valami párbeszéd elindul. Én így látom.