Szia Galgadio!

A "romantikus" kategória számomra nem vállalhatatlan ugyan, de azért ebben az esetben valami félreértés van a dologban.

Én már elég régen református apacsokról írok, akik a misszionárius nélküli időszakokban is megtartották istentiszteleteiket, a Bibliából tartottak felolvasást, saját szövegű keresztény dalokat énekeltek, és hasonló dolgokat csináltak. Itt nem egy-egy alkalomról, hanem hosszabb időszakokról van szó, ami arra utal, hogy egy belsővé vált vallásról van szó, egy külső nyomás és felügyelet nélkül is működő gyülekezetről. Én magam egy olyan szórvány tagja vagyok, ahová nem jut minden vasárnap lelkész, és bevallom, lenne mit tanulnunk tőlük. Konkrétan erre gondoltam. Minden túlzás nélkül.

Gondolom, a legtöbb indián undorodik és utálkozik a kereszténység gondolatától, és minden okuk meg is van rá. De azért szeretném, ha egyértelműsítenéd, hogy a kereszténységet félted az indiánoktól, vagy az indiánokat a kereszténységtől...