"A bolgárok az V. században a kelet-európai steppéken éltek, az avarok pedig Közép-Ázsia területén."

Priszkosz rhétor ogur, onogur, sabir, saragur népet említ a 463 előtti időkből, Pszeudo-Zakhariasz rhétor pedig már a hunok közé tartozó bolgárokról is beszámol mintegy száz évvel később: "Grúzia szintén egy tartomány Arméniában, nyelve a göröghöz hasonló, s van egy keresztyén királya, aki Perzsia királyának alattvalója. Aran szintén egy tartomány Arménia földjén, saját nyelvvel bír, népe hívő és megkeresztelt, egy királya van, aki Perzsia királyának alattvalója. Sziszgan szintén egy tartomány, népe saját nyelvvel bír és hívő, de pogányok is vannak köztük, az Abaszgia földjén lakóknak is saját nyelvük van; a hunok közé tartoznak, és a kapukon belül vannak: burgare, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van; allanaje, ezeknek öt városuk van; a ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak, és erődeik vannak; 'wngr, 'wgr, sbr, bwrgr, kwrtrgr, 'br, ksr, dyrmyr, srwrgwr, b'grsyq, kwls, 'bdl, 'ftlyt, ez a tizenhárom, sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet."

Tekintettel arra, hogy az ogur népnév az avar egyik változatának tekintendő, megállapíthatjuk, hogy a hunok és az avarok már az V--VI. században a Kaukázusban és egyúttal a bolgárok közvetlen szomszédságában éltek. Sinor Dénes egyébként már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy a Priszkosz egy délről északra irányuló népmozgást beszél el.