Sziasztok!
Bocs, hogy így belekotyogok...az én legnagyobbik gyermekem egy évig magántanuló volt, utólag azt mondom, nagyon megérte. Negyedikes volt akkor, nagyon sok elmulasztott, nem elég alaposan megtanult anyagot bepótoltunk, bizonytalan tudást átbeszéltünk. Kb. tizedannyi energiája ment el tanulásra, mint az iskolában, pedig több anyagot vettünk át. Megszerette az olvasást, azóta is falja a könyveket.
Azért nem jó hosszú távon, mert azt, amit a gyerekek közötti konfliktusok-barátságok közben megtanul, azt itthon nem kaphatja meg. Nekem akkor született a negyedik gyerekem, tehát a nagy család adott volt, meg az unokatesók is, de az nem ugyanaz. Esetleg úgy, hogy közben még más programjai is vannak: színjátszókör, kézműves-szakkör, ilyesmik.