Ahogy akarod, akkor köszi mégegyszer.
Vannak itt szép számmal európai cukrászdák, ráadásul a legnevesebbek is: Pierre Hermé (mondjuk ő lehet, hogy kifinomultabb, egy hét múlva meglátogatom), vagy Paul Basset, aki meg a Spektrum tévén főzte a kávéit, és a kávézójában vannak olasz sütik, torták. De pl. némelyik japán torta is elég gazdag, kedvencem a zöldtea-csoki kombó.
Azért csinálom ezt, mert ez az egyik kedvencem, nem túl édes és valamennyire magyaros. Meglátjuk, hogy mit szólnak hozzá, de hát én is megszoktam (elég gyorsan) a japán kajákat. Az első kultúrsokkomat itt akkor kaptam, mikor a tesóm hozott nekem paprikás kolbászt és piros aranyat :D
Szóval nem ízetlen az itteni konyha, ha az ingerküszöb lejjebb száll. A szusik, szasimik (nyers hús) megfelelően elkészítve baromi jók, ettem már nyers pacit is. Nem hiszem, hogy otthon lehet enni igazi szusit. Még itt is van különbség köztük minőségben.
A japánok a gyengébb fűszerezés miatt sokkal több ízárnyalatot képesek megkülönböztetni, és a nagyon fűszeres kaják persze ezért kissé bántóak is lehetnek nekik. Az ízek mellett meg számunkra majdnem egyenrangú érzéki inger az ételek állaga, azok kontrasztja is, de ezt nem tudom érzékletesen leírni. A ruganyos halakra, zselékre, zöldségekre kell itt gondolni.
Az alga is jó, szárítva is vagy levesben. :) Nem sznobériából kedveltem meg (pl. a tintahal meg a garnéla továbbra sem a kedvencem), hanem mert egyszerűen bejött, felfedeztem, mi az értéke számomra.