Lukátsi Vilma: GYERTYAGYÚJTÁS

Őszi nyúlós szürkeség a város,

mindenki fázik, az aszfalt sáros,

olykor szélroham rázza a fákat,

összeverődnek a kopár ágak,

a hegyek mögül elindult a szél,

hópihés szárnyán hamar ideér

a tél.

 

A kezem-lábam nekem is hideg,

de én szeretem mégis a telet,

ha kinn sötét van - befelé nézek,

bennem karácsony-gyertyácskák égnek!

Parányi fényük meghitt világa

elég az út megmutatására,

amerre járok. Siető sarkam

apró dallamot kopog ki halkan:

"...téli szél szárnyán jött az üzenet,

rongyos viskóban Jézus született

karácsony éjjelén..."

 

- Ha megengeded, megkérdeznélek:

mondd, a kis gyertyák nálad nem égnek?

te nem ismered ezt a dallamot?

vagy a gondjaid ehhez túl nagyok?

 

Ajtódnál állok én és zörgetek,

kis lángot hoztam, új fényt, új tüzet!

Gyertyagyújtásra beengedjetek!

Amikor már ég,

                        én tovább megyek.

Ahogy jöttem, úgy megyek a télben,

kívül köd-szürkén - belül nagy fényben.

Gyertyák sercennek új lángra gyúlva,

ha megkérdezik, elmondom újra:

"...téli szél szárnyán jött az üzenet:

rongyos viskóban Jézus született

karácsony éjjelén..."