http://www.austrothermakademia.hu/?link=passzivhazak-Oldal-32-328-Page-2.html

Légtömörség
 
Passzívház építésekor a gondos kivitelezők légtömör határolófelületeket készítenek.  Jó lenne, ha ez a hagyományos épületeknél is szempont lenne, hogy a belső levegő ne távozzék ellenőrzés nélkül az épületből.  A légtömörség nem az energiatakarékos építészet hobbija, hanem minden épületre nézve alapkövetelmény. A 2001. február elsején Németországban érvénybe lépett Energiamegtakarítási Rendeletben (Energieeinsparverordnung, röviden EnEV) előszőr határoztak meg határértéket a légtömörségre. Beépített szellőztetőrendszer nélküli lakásban a nyomásteszt eredménye (mely során 50 Pa túlnyomás alá helyezik a lakást) alapján a légcsereszám a 3 1/h-t, illetve szellőztető rendszerrel pedig az 1,5 1/h-et nem lépheti túl. Az alacsony energiaszintű házaknál szerzett tapasztalatokból következik, hogy érdemes minél jobb érték (azaz minél alacsonyabb n50-érték) elérését célul kitűzni. A passzívházak ennél lényegesen jobb értékeket tudnak felmutatni, a követelmény szerint az n50 értéke nem lehet több, mint 0,6 1/h, vagyis egy óra alatt a lakás levegőjének legfeljebb 60%-a cserélődhet ki ellenőrizetlenül. Lényeges, hogy a légtömörség nem függ az építési módtól, könnyű- ás nehéz szerkezetes épületeknél egyaránt teljesíthető.
 

Minden a külvilággal érintkező épületrésznél meg kell határozni, hogy a rétegrend mely elemének köszönhetően lesz az légtömör (pl. egy falazott falnál a belső vakolat, a pince és a földszint között a betonfödém, stb.). A fűtött légtérfogatot légtömör réteggel teljesen körül kell keríteni. Második lépésben azt kell megtervezni, hogy a légtömör rétegek az illesztéseknél hogyan lesznek tartósan légtömören összekötve. Fontos: nem elég pl. az ablakkeretet a falhoz "hozzákötni" (a vakolatlan falazat ugyanis nem légtömör!). A keretet a fal légtömör rétegével (a belső vakolattal) kell tartósan légtömören összekötni; pl. egy vakolható tömítőszalaggal.

A harmadik lépésben az esetlegesen szükséges áttöréseket kell megtervezni: elektromos vezetékeket és csöveket, melyek a pincefödémen áthatolnak, konnektorokat és kapcsolódobozokat, stb. Ezen feladatokra ma már minősített és kipróbált megoldások léteznek. A csatlakozásokat mindig körültekintően kell tervezni és gondosan kivitelezni.
 
Célszerű megoldás például, hogy a villamos vezeték csak egy helyen törje át a szerkezetet, mert akkor csak itt, ezen az egyetlen helyen kell gondoskodni annak légtömör kialakításról. A belső vezetékek elhelyezésnél törekedni kell a hőszigetelt burkon belüli kialakításra; ne legyen átluggatva a gondosan kialakított légtömör födém csak azért, mert a padláson egyszerűbb (olcsóbb) a kábelek elhelyezése.