Átlagnál jobb, erős közepes ea volt. Lehet, hogy én lettem finnyás, de a régebbi Alföldi rendezések (Sirály, Velencei, Macbeth) ötletesebbek és egyszersmind kevésbé hatásvadászok voltak. A végén olyan dolgokat műveltek a kereszttel, ami még számomra is sok volt, rossz érzést keltett bennem. Értem persze a szándékot, üzenetet, de lehetne ezt másképpen, finomabban. Egy bácsika a vége felé be is kiabált a színészeknek, hogy "látszik ki a rendező", "gusztustalan" és "ezt hagyja abba" stb. (van, amit nem idéznék). Szerintem igenis vannak tabuk, illetve olyan dolgok, amikhez ha provokatív szándékkal nyúlnak is hozzá a rendezők, olyan módon tegyék, hogy a jó/mélyérzésű embereket ne sértse. Ilyen pl. a hit. Például azon sem tudtam nevetni, mikor halottak napja "alkalmával" a Dumaszínházban a halállal, a temetővel, sírokkal viccelődtek. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel a tabutéma kontra művészi szabadság dologgal, jó lenne eszmét cserélni itt erről, akár a régi szép időkben...