Curtius Rufus:

 

„A katonák kitörő lelkesedéssel fogadták Nagy Sándor beszédét, és felkiáltottak: vezérelje őket, ahová csak akarja. A király nem hagyta, hogy felbuzdulásuk ellankadjon: Parthiénén keresztül harmadnap már Hürkánia határáig hatolt. Kratéroszt és Amüntaszt a parancsnokságuk alatt álló csapatokkal s a hozzájuk csatolt hatszáz lovassal és ugyanannyi íjásszal hátrahagyta Párthiéné védelmére a barbárok támadása ellen. Erigüiosznak megparancsolta, hogy a málhás szekerekkel mezei úton vonuljon, és maroknyi őrséget rendelt mellé. Ő pedig a phalanxszal és a lovassággal százötven stádium utat tett meg, majd tábort ütött egy Hürkániába nyíló völgyben. Sűrű lombú faóriásokkal beárnyékolt liget van a völgyben, kövér földjét a meredek szirtekről lezuhogó forrásvizek öntözik. A hegyek lábánál ered a Sztiboetész folyó, mely mintegy három stádiumnyi szakaszon egy ágban folyik, majd az útját álló szikláknak zúdul, vize kétfelé szakad, aztán új medret váj magának. Ezután a göröngyös sziklákon szilajabb sodrással hömpölyög le, majd hirtelen eltűnik a föld alatt. Háromszáz stádiumon keresztül elrejtve folyik tovább, majd ismét felszínre tör, mintha megint forrásból eredne, és új mederben hömpölyög tova, mely tágasabb az előzőnél, és tizenhárom stádium szélesre terebélyesedik. Azután ismét szűkebb partok közé szorulva kanyarog, végül a Rhidagnosz nevű folyóba ömlik. A környék lakói azt erősítgették, hogy amit beledobnak a forrás előtt nyíló üregbe, újból előbukkan a folyó másik barlangnyílásánál. Nagy Sándor parancsára bele is taszítottak két ökröt a folyóba, arrafelé, amerre eltűnik a föld alatt. Az odaküldött emberek már csak a partra vetett tetemeket pillantották meg ott, ahol újra felszínre tör a víz.”