Az amazonok, a hurrikhoz hasonlóan, innen vonulhattak Transzkaukázián át kelet felé, a Kaszpi-tenger partvidékére. Curtius Rufus a következőképpen adja elő, miként hentergett tizenhárom napig Thalesztrisz, az amazonok királynője Nagy Sándorral, aki a jelek szerint mindig kapható volt egy kis kikapcsolódásra:

 

„Hürkánia szomszédságában, a Themiszkürát környező vidéken, a Thermodón folyó mentén élt az amazonok népe. Királynőjük, Thalesztrisz, a Kaukázus hegység és a Phaszisz folyó közötti területen uralkodott. Thalesztriszt égette a kiváncsiság, hogy meglássa a királyt [ti. Nagy Sándort – Kara-Indas], ezért birodalma határára vonult, s amikor már nem messzi járt Nagy Sándortól, követeket küldött hozzá, hogy jelentsék: eljött a királynő, és találkozni óhajt vele, hogy megismerje. A király nyomban meghívta, mire Thalesztrisz, kíséretét hátrahagyva, háromszáz asszony társaságában megindult feléje. Amint megpillantotta a királyt, jobb kezében két lándzsát tartva, lesiklott lováról. Az amazonoknak nem egész testüket borítja ruha: bal keblük félig meztelen, onnan lefelé befödik magukat. Övvel átkötött ruhájuk lebernyege nem ér térdükön alul. Csak egyik emlőjüket hagyják meg épségben, hogy lánygyermekeiket táplálhassák; a jobboldalit leperzselik, így könnyebben vonják fel az íjat, és hajítják a dárdát. Thalesztrisz merészen nézett a királyra, aprólékosan szemügyre vette külsejét, mely semmiképp sem felelt meg hírnevének. Mert a barbárok a fenséges megjelenést tisztelik, és úgy vélik, csak az vihet véghez nagy tetteket, akit a természet rendkívüli külsővel áldott meg. Amikor megkérdezték a királynőt, nincs-e valami kívánsága, habozás nélkül azt felelte: azért jött, hogy gyermeket foganjon a királytól, mert méltó rá, hogy Nagy Sándor vele nemzze birodalma örökösét. Ha lánygyermek lesz, ő tartja magánál, ha fiúgyermek, átadja az apának. Nagy Sándor megkérdezte, nincs-e kedve az ő oldalán harcolni. A királynő azonban azzal tért ki a kérés elől, hogy országát őrizet nélkül hagyta, és továbbra is állhatatosan ostromolta Nagy Sándort: ne engedje, hogy reményében megcsalatkozva térjen haza. Az asszony vágya, aki hevesebben sóvárgott szerelemre, mint a király, néhány napi maradásra kényszerítette Nagy Sándort. Tizenhárom napot fecsérelt el, hogy a királynőnek eleget tegyen. Ezután Thalesztrisz

hazatért birodalmába, ő pedig Parthiéné felé vette útját.”