Idős nagynéném mesélte, hogy régen lapulevelet is használtak "töltike"-alapnak, az erdészek-vadászok szállították nekik a friss, zsenge leveleket.

A hétvégén egy rémesen addiktív, kicsit macerás pralinét? bonbont? készítettem, Vörösborban ázott aszalt szilva csokoládéburokban lehetne kb. az elegáns neve.
Aszalt szilvát jó vörösborba (kékoportó Villányból) áztattam 2 napra, leszűrtem, óvatosan kicsit kinyomkodtam a szilvákat. Ha nem magozottból készül, szerintem ekkor lehet a magját kipiszkálni. Jó minőségű étcsokoládét kevés vajjal és tejjel felolvasztottam, simára kevertem, és egy fogpiszkáló segítségével alaposan megmártottam benne a szilvákat. Zsírpapírra tettem, és ment a hűtőbe dermedni.
A megmaradt vörösbort magában, forralt borként vagy süteménybe is el tudom képzelni, én hirtelen felindulásból a "magában" változatot alkalmaztam - fantasztikus volt. :)
Azt hiszem, legközelebb annyit módosítok, hogy mártás előtt kicsit berakom a szilvákat a mélyhűtőbe, úgy könnyebb lesz mártani, nem akar kijönni a belseje.
Megkockáztatom, hogy finomabb, mint a konyakmeggy!
ribizli