Jung Károly

 

Mircea Eliade és a moldvai csángó samanizmus

 

In: Létünk 2006/1, 61--72. o.

 

Még a múlt század hetvenes éveinek elején bukkantam rá és vásároltam

meg Domokos Pál Péter évtizedekkel korábbi könyvét¹ a moldvai

magyarságról. A váratlan csemege egy szabadkai antikváriumban tűnt

fel: a negyvenes évek elején került az akkori szabadkai fiúgimnázium

tanári könyvtárába, onnan, az ötvenes években a főgimnáziumi könyvtárba;

aztán kiselejtezték. (Mindezt a könyvben levő pecsétek árulják el.)

Néhány évtizednyi lappangás után kötött ki az antikváriumban; onnan

került hozzám. Egy általam addig alig ismert világ tárult fel benne, s

egy 17. századi latin kézirat magyar fordítása², melyről addig nem is hallottam.

A Codex Bandinusról van szó, melynek Függelékében pompás

hiedelmi adatok sorakoznak, nagyon koraiak. A könyv évekig kedvenc

olvasmányom volt; később hallottam, hogy Pesten megjelent újabb kiadása³,

de ez sem akkor, sem azóta nem került kezembe. Gombosi szokásmonográfiám

írásakor a művet forgattam, s utaltam is rá.⁴

  </P">

A Codex Bandinus egyes fontos fejezetei és részletei akkor kerültek

számomra újra előtérbe, amikor 1986-ban elolvastam Mircea Eliade tanulmányát,

mely a Samanizmus a románoknál? címet viselte.⁵ Ennek a

tanulmánynak alapján vált nyilvánvalóvá, hogy a Codex Bandinus Függelékében

olvasható egyik leírás (A varázslatokról⁶) a moldvai csángósághoz,

tehát a magyarság legkeletibb csoportjához köthető. Az Eliade

által hivatkozott magyar kutatók dolgozatait visszakeresve láthatóvá

vált, hogy közülük egyesek valóban nem a magyarság hagyományaihoz

kötötték a kétségbevonhatatlanul samanisztikus jellegű leírást, a román

származású amerikai etnológus azonban a magyarsághoz tartozó hagyományt

látott benne. Elgondolkodtatónak találtam, hogy addigi olvasmányaim

és bibliográfiai nyomozásaim során nem találtam nyomát annak,

hogy a magyar táltoshagyomány és samanizmus irodalmában nincs hivatkozás

erre a tanulmányra, igaz, akkor még nem volt tapasztalható a

magyar könyvkiadás Eliade-dömpingje⁷, ami napjainkban szinte zavaró.

Úgy véltem, hogy a dolgozatot le kellene fordíttatni és közzétenni

magyarul, hisz a nagy lendületet vett magyar samanizmus-kutatásnak

nyilvánvalóan újra el kellene gondolkodnia Eliada elképzelésein, annál is

inkább, mivel azokat egy román származású és a román etnológia adatait

ismerő világhírű szaktekintély mondta ki. A szabadkai Létünk társadalomtudományi

folyóirat egyik (akkori) szerkesztőjeként az elképzelést két év múlva meg is valósíthattam; 1988-ban ugyanis egy terjedelmes tematikus blokk keretében jó néhány addig magyarul meg nem jelent dolgozatot fordíttattunk le néhány nyelvből, s tettünk közzé Dömötör Tekla emlékének ajánlva⁸. (Közben, 1986-ban, Mircea Eliade is elhunyt.) Egyik újvidéki könyvkiadó barátomtól kölcsönkaptuk a francia eredetit tartalmazó tanulmánykötetet⁹, s megszületett a tanulmány magyar változata, melyet megfelelő gondozás után közzé is tettünk a Létünk említett

etnológiai blokkjában¹⁰. A munka fölötti örömöt (később) csak az árnyékolta

be, hogy a dolgozatot és a nagyon fontos tanulmányokat tartalmazó

számot senki sem vette észre, az azóta eltelt csaknem két évtized alatt

azok is megfeledkeztek róla, akiknek dolgozata is megjelent benne. A kisebbségi

magyar néprajzkutatás tehát bármiféle erőfeszítést tett a közös

ügy érdekében, az továbbra is észrevétlen maradt ...

 

 

PDF