"Az ellenzéki vezér idegei kezdik fölmondani a szolgálatot"

Türelmetlenség

Nagyon fogytán lehet Orbán Viktor türelme. Olyannyira, hogy valószínűleg már nem is tudja összefüggő rendszerben végig gondolni, mit is cselekszik. Tavaly hetvenkét órás ultimátumban követelte a kormány távozását, most meg a népszavazástól várja diadalmas kormányfői helyfoglalását. Ahogyan azonban telik-múlik az idő, idegesen méri föl, nem ígérkezik ez olyan gördülékenynek. Jön tehát a futószalagon gyártott ötletek sorozata, Orbán mindig valami újjal igyekszik meglepni híveit.

// <![CDATA[ var ord=Math.round(Math.random()*100000000); document.write(''); // ]]>

Az utóbbi mintegy két hét látszott a nagy roham indításának. Utazás a tengerentúlra, megpróbálni helyrehozni azt a kisiklást, amely még miniszterelnökként, túlságosan rokonszenvessé nem tette őt az Egyesült Államokban. Előnyére szolgált, hogy Amerikának nagy a demokratikus hagyománya, ellenzéki vezetőt ott becsülnek, így talált partnerekre hivatalos fórumokon is, de túlságosan rangosakra nem. Már csak azért sem, mert a diplomáciát ott profik alakítják, tudták, hogy mire számíthatnak. Ingerült vádbeszédre a törvényes magyar kormány ellen. Ezt még rendben lévőnek is találnák hazai parlamenti beszédekben, interjúkban, írásokban, de ha egy nyugati politikus külföldre megy, tekintet nélkül meggyőződésére, nem áztatja el saját országát, hanem igyekszik barátokat szerezni neki.

Az önmagát fölturbózó Orbán hazatérve aztán két új fronton vezényelt tüzet. Honlapján frissiben összefoglalta rögeszmés álmait. Száguldó gondolatai szerint már fél-háromnegyed esztendő elég lehet "politikai változást elérni" Magyarországon. Ez a becslés mértéktartóbb a tavalyi 72 óránál, de még mindig ott a bűvös szám: nem kell várni 2010-ig, a törvényes választásokig. Úgy látszik még nem dereng elég világosan a látóhatár, mert megmondani még nem tudja, ez a változás "parlamenti formájú lesz vagy másfajta", de ha nem történik meg "passzív, megvert állapotban marad az ország". Mégis muszáj Herkulesként mindenkinek a sarkára kell állnia, "ha nem akar éhen halni, belehalni betegségébe, hagyni feje fölül ellopni az országot".

A harmadik front helyszíne tegnapelőtt Erdély volt. Az újabb korteshadjárat Tőkés László mellett. Olyan támogató mondatokkal, hogy a temesvári református püspökön kívül "nincs még olyan ember a Kárpát-medencében, beleértve Kis-Magyarországot is, aki a magyarság egészét képviselni tudná". Orbán ügyesnek és ravasznak hiszi magát, elképzeli, hogy a szomszédos országok vezetői, nem érzik ki a formulából a "csonka Magyarország" változatot, a hazai nacionalisták viszont reménye szerint éppen ebből értik meg a háború előtti szellem revizionista vállalását.

Akárhogyan is próbáljuk összesíteni az elmúlt napok cselekvés sorozatát, az a kép áll össze, hogy az ellenzéki vezér idegei kezdik fölmondani a szolgálatot. Olyan országban szeretné átvenni mihamarabb a hatalmat, amely szellemi és fizikai állapotában, romokban hever. Adj uram isten, de mindjárt.

Várkonyi Tibor

Népszava