GYurkovics Tibor: Növényi dal

Növényi élet leszek én,
víg, okos moha,
nem sírok, nem beszélek
soha.

Alantas zeg-zúg kötelék,
bimbó-út, meztelen szirom,
olyan kicsi leszek,
ahogy birom.

Zöld, nedves szár leszek csupán,
merész és hűs növény
és hull és hull a harmat
fölém.

Kacs, inda, vázlatos szalag
és néha fönn a rügy,
mindíg-élő, fonódó
zöld, tiszta ügy.

Szétnövök világtájakon
harsányan s csöndesen
s a föld mélyébe eresztem
le vörös gyökerem.

Pusztulok, hogyha pusztulok
s növök, ha nőni kell
s barátkozom az életem
legvégső gyötrelmeivel.