Egy kis emlékeztető. Idézet Flavius Cresconius Corippus In Laudem Iustini Augusti minoris c. verséből – prózában:

„... a nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: ťAz avarok királya, a kagán legyőzte a világ legbelsejét, nagy harci erénye híres türannoszokat terített le, számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le. Az ő hadserege képes a víz kimerítésével kiszárítani a thrákiai Hebroszt, ivásával a folyómedret üressé teheti, s még ha ez megtörtént, akkor sem távozhat onnan szomját teljesen kielégítve. A vad perzsák féltek tőle, a fenyegetőleg felmagasodónak a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babilóniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratészen, jeges folyókon keltünk át a téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását, és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél. Láthattuk, hogy üvegszerű páncélból kifeszített hidak borulnak az állóvizekre, folyókra, csermelyekre. Kovakő vagy márvánnyal burkolt talaj módjára fedte a megszilárdult víz a rokonát, a folyékony vizet. Csikorgó szekereinket keményre fagyott hullámokon vezettük át. A gördülő kerekek nem hagytak nyomot maguk után, az érckerékpánt a szokásostól eltérően haladtában nem mélyített barázdát, a törékeny kristályos jég nem deformálódott, mert a rendkívül kemény fagy megmerevítette. A patásállatok őrült zajt csapva a vizet tapodták körmükkel, mintha az sík mező volna. Esővízen tiportunk: száraz lábbal jártunk a habokon. A terjedelmes hómezők tágas utat nyitottak. Kemény népek ellen indítottunk komoly háborút. A sereg egy része tábort vert. Ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be, falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Győzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, s a széles mezőkön sűrű tömegben üttette fel a sátrakat, s bennünket, császár, e fényes falak közé küldött. Itt az ideje, hogy kézhez vegyük bőkezű atyád évenkénti juttatásait. Amit ő, a szentséges uralkodó nyújtott nekünk, azt úgy illik, hogy ti is nyújtsátok. Ha azt akarod, hogy a szövetség és a béke érintetlenül fennmaradjon, és a megállapodások továbbra is érvényesek legyenek, akkor királyunk kérésére elküldöd a neki járó ajándékokat.Ť”

A leírás szinte az ókori közel-keleti domborműveket, az azokon látható meghódolási jeleneteket idézi. De megidézi bennünk az asszír királyfeliratokat is, amelyeken az urartui havasokon történő átkeléssel, harci szekereinek manővereivel dicsekszik az uralkodó. A többiről már ejtettünk szót. (A Szászánidák és a Heftalita Birodalom viszonyával kapcsolatban mindössze utalnánk rá, hogy Altheim szerint ennek az volt a jellemzője, hogy az előbbiek semmi komolyabb politikai lépést sem mertek tenni az utóbbiak tudta és beleegyezése nélkül. Corippus tehát elég pontosan és hűen adja vissza a korabeli erőviszonyokat. Az Euphratész említése, a rajta való áttörés szóba kerülése talán a régi parthus--római küzdelmek történetét villantja elénk. A Parthia országnév szerepeltetése az előző mondatban ezt a nézetet erősítené.)