Nos, úgy tűnik, nem minden esetben szabatos.  Az allográfot pl. ekként határozza meg: "egy graféma konkrét megvalósulása, grafikai variáns, pl. az s hangnak írásbeli megfelelői a német nyelvben: s, ss, ß" Az [s] hangnak a felsoroltak közül egyik sem írásbeli megfelelője, mert az az sch, másrészt a német s betű zöngés hangot is jelenthet, míg az ss és az ß csak zöngétlent.  De ez persze csak egy példa, amelyből semmiféle következtetést nem lehet levonni a mű egészére nézve.