Onogur Creative Commons License 2007.12.02 0 0 6
A nyelvek összehasonlításához alkalmazott statisztikai-kvantitatív módszer eddig azért nem tudott komolyabban elterjedni, habár a glottokronológia ennek szülötte, mert kritikusai szerint egyrészről a valószínűségszámítási módszerek nem megfelelően lettek felhasználva, azaz nem az összes jelenséget tartalmazó teljes listából ill. nem teljeskörű véletlenszerűn lett mintavételezve. Másrészről az egyezőségek esetén több magyarázat lehetséges: nyelvek rokonsága, kölcsönzés, konvergens fejlődés, areális jelenség, közös szubsztrátum stb.

S a kutatók többek között pl: Kroeber és Crètien, Collinder, Greenberg, Pusztay.

A kritika második része egy kicsit konglomerátum és ha feltesszük azt, hogy ezzel a módszerrel próbáljuk matematikai módszerekkel is alátámasztani a nyelvrokonságokat, akkor a nyelvrokonság fogalmait nem használhatjuk (nem is akarjuk). Így a kritikai már nem is olyan erős. Jelen topikban inkább az első részre hangsúlyoztam. Próbáljunk meg egy olyan -a lehetőségekhez mérten széleskörű és aprajával egyre szélesedő listát kialakítani, amely egyre jobban teljeskörűvé teszi a mintavételezés forrását.

Gyakorlatilag idővel egy olyan fogalomgyűjteménynek kellene összeállnia, mely azokat a fogalmakat tartalmazza, amiket a letelepedés előtti emberiség használhatott a folyamatos vándorlása során. Elvileg nemcsak szavaknak, hanem nyelvtani elemeknek is a szótár részenek kellene lenniük, mint ahogy a kibővített 207 elemes Swadesh-lista tartalmaz is ilyeneket.

Habár a számok az egy, kettő, sok kivételével már nem oda valók, mert sok nyelvnek eredetileg csak ekkora a számkészlete.
Előzmény: Yogi (5)