Azt, hogy amit a megválasztott vezető kimondott, azt mindenki megcsinálta. A ,,demokratikus" csoportokban pedig mindig viták voltak arról, hogy hogyan is kéne azt csinálni és mindenki jogának/kötelességének érezte, hogy tanácsokat osztogasson a ,,vezetésnek". Szöveg sok volt, munka semmi.
A mi ,,államunkban" úgy volt, hogy elsőre megválasztottuk a ,,sógunt", aki egy adott feladat (konyhai munka, hétköznepi teendők, elfoglaltságok, stb.) kapcsán elmondta, hogy mit kell tenni. lehetett az bármilyen baromság vagy rosszul átgondolt dolog, de maga a közösség választotta meg erre a posztra és ruházta fel abszolut hatalommal. Három nap után (egy-egy nap más-más embert kellett választani vezetői posztra; ez volt a játék/kísérklet feltétele) nyilvánvalóvá vált (a végzett munka és a kiadott rendelkezések alapján), hogy ki az, aki képes összetartani és irányítani a közösséget - minden nap őt választották meg. Volt ezalatt három napos lemaradásunk a munkában, viszont utánna bőven behoztuk a lemaradást, sőt - túlszűárnyaltuk a többi közösséget (kivéve a személyi kultuszos két társaságot). A demokraták, a kezdeti lelkesedés után, egész idejüket frakciózással, veszekedéssel, intrikákkal és kioktatással töltötték.:)))

Ez egy hosszú folyamat volt (három hét), majd egyszer leírom.